A közvéleményt igencsak foglalkoztatja az épület jelenlegi sorsa, de nézzük meg, hogy a második világháborút követően milyen szerepet töltött be a laktanya, amit 1897-ben kezdtek el építeni. Az első világháborúban hadikórházként működött, majd kommunistákat is tartottak itt fogva. A második világháborúban a nyilasok is használták. 1946 és 1948 között a hadifogságból hazatért, különeljárás alá vont katonákat igazolták az objektumban, a következő évtől az ÁVH-é lett, később Bem József nevét viselte.

A forradalomban

      Az 1956. október 23-i tüntetés a Petőfi téren kezdődött, majd a tömeg a Margit hídon át a Bem térre vonult. Itt a mintegy 50 ezres tömeg elénekelte a Himnuszt és a Szózatot, majd Veres Péter mondott beszédet, ezt követően Bessenyei Ferenc elszavalta a Szózatot. Itt vágták ki a zászló közepéből a címert, megszületett a lyukas zászló. Ennek során az egykori Radetzky-laktanya épületében lévő PF 7015 alakulat nem avatkozott be az eseményekbe.

A laktanya és a felkelők

     Az 1956. október 25-én megalakult Széna téri felkelőcsoport tárgyalásokat kezdett a Bem-laktanya tisztjeivel, akik fegyverletételre akarták rábeszélni a csoportot. Október 26-án és 27-én Kővágó Sándor alezredes, az objektum parancsnoka is tárgyalást folytatott velük. Mindez azonban nem járt sikerrel, mivel a felkelők a szovjetek távozásához kötötték mindennek a feltételét. Így október 28-án a szovjetekkel és a rendőrökkel karöltve megtámadták és kiszorították a Széna térről a forradalmárokat. Ebben a Bem laktanya 110 katonája is részt vett, s később a fegyveres szervek mintegy 30-40 főt hagytak a terület ellenőrzésére. A Széna téri megmaradt felkelők egy része el akarta őket zavarni, de az egyik vezetőjük, Ekrem Kemál inkább a Bem laktanyába ment tárgyalni. A megbeszélések nehezen haladtak, ezért Kovács István vezérőrnagy végül utasította Kővágót a megegyezésre. Így tűzszünetet és együttműködési szerződést kötöttek a felkelők a katonákkal, előbbiek visszatértek korábbi működési helyükre, de közösen kellett járőrözniük a néphadsereggel. E mellett a metróépítéshez használt felvonó kiürítéséről, a valótlan sajtóhírek közlésétől való tartózkodástól, az államvédelmi alakulatokat kivéve a fegyveres alakulatok szabad elvonulásáról, a vöröskereszt szállítmányainak az átvételéről, valamint a fegyverek egymástól való eltulajdonításának a tilalmáról állapodtak meg. Korábban elvett fegyvereiket a felkelők nem kapták vissza, hiába követelték már másnap. Később más fegyverrel látták el őket.

Október 29-án a Bem téri laktanyában megalakult a Forradalmi Katonai Tanács, a katonák együtt járőröztek a felkelőkkel. Október 30-án délelőtt a kerületi kiegészítő parancsnokságot a fegyverekkel, a lőszerekkel és a nyilvántartási anyagokkal a laktanya épületébe költöztették. A kiegészítő parancsnoka előző nap nem adott fegyvereket a kerületi Nemzeti Bizottságnak. November 1-jén a Bem téren megsemmisítették a kiegészítő parancsnokság káderanyagát. Ugyanezen a napon a Széna tériek a Maros utcai laktanya elfoglalásához is kértek katonákat, az objektum átvétele végül békésen zajlott le. A november 4-i szovjet támadás előtt a Bem laktanyában szolgáló nyolc katona csatlakozott a felkelőkhöz.

Utóélet

1957-ben Ekrem Kemált és Szabó János kivégezték, Kővágó Sándor másfél évig ült börtönben. A laktanyát az MSZMP párthadserege, a Munkásőrség kapta meg, a testület II. kerületi parancsnokságának lett az épülete. 1989. október 23-án az MDF a Bem téren tartott megemlékezést. A Munkásőrség feloszlatását követően, október 20-a után még mindig munkásőrök őrizték az objektumot, így több MDF-tag követelte minél előbbi felváltásukat katonákkal, ami 23-ra meg is történt. Az épület később az MDF székháza lett.

 

Kiss Dávid

Kép forrása: Egykor.hu