Bármilyen jól dolgozott a kommunista politikai rendőrség, egyes esetekben a beszervezett ügynök sikeresen csapta be még az ÁVO-t is. Egy ilyen történetet olvashatunk a Jaczkó Iván-ügyhöz kapcsolódó aktában. Jaczkó Iván és ifjabb Vizy Károly esete önmagában is érdekes, mivel közvetlenül kapcsolható a Magyar Testvéri Közösség ügyéhez, hiszen Jaczkó Iván bátyja a Közösség perében elítélt Jaczkó Pál volt. A fiatalabb testvért azonban nem a budapesti népbíróság elé citálta, hanem fegyver és lőszerrejtegetés miatt ítélte halálra 1947. november 17-én a Budapesti Büntetőtörvényszék statáriális tanácsa; társa Vizy Károly is hasonlóan járt. A kegyelmi kérvények elutasítása után a Budapesti Gyűjtőfogház börtönudvarán mindkettejüket ki is végezték.

Ám ezúttal nem róluk lesz szó, hanem egy Szűr Mihály nevű fiatalemberről, egy 1924-ben Komáromban született joghallgatóról. Élete és ismeretsége kincseket rejtett az egyházzal leszámolni akaró kommunisták számára. Az aktája szerint középiskoláit a II. kerületi érseki katolikus gimnáziumban végezte. Érettségi után a Pázmány Péter Tudományegyetemen kezdte a tanulmányait. 1945 májusától, június végéig a Demokrata Néppártnál dolgozott mint tisztviselő. Ifjúsági főtitkár volt, állításai szerint tényleges munkát nem végzett. 1945. május elejétől 1946. március 12-ig a Katolikus Diákszövetség ifjúsági elnöke volt. Varga Béla személyi titkáraként dolgozott 1945 augusztusától 1945 októberéig, illetve az FKgP ifjúsági csoportjánál is tevékenykedett. Az 1947-es választások előtt a Barankovics-párt budapesti szervezetében kezdett dolgozni, nem volt éppen állása. Itt munkálkodott augusztusig. A párt színeit kívánta képviselni a választáson Esztergom, Komárom és Fejér megyében, de végül a párt ott nem indított jelölteket.

Ráadásul 1945-ben a Teleki Pál Munkaközösség egyik klubnapján megismerkedett Jaczkó Pállal. Itt ismerte meg Ivánt is, bár vele Pál letartóztatásáig nem beszélt. Vizy Károllyal az apja ismertette össze, aki a Városháza garázsmestere volt. Apjától azt a feladatot kapta, hogy szerezzen a hadifogságból visszatért Vízy Károlynak valamilyen állást.

A rendszerrel elégedetlen Vizyt állítólag ő mutatta be Jaczkó Pálnak, aki azzal áltatta Vizyt, hogy a rendőrségnél vagy a honvédségnél szerez neki állást. Vallomása szerint – amelyből nem tudjuk mi az igazság és mi az, amit kikényszerítették – tervbe vették Vizyvel és Jaczkó Ivánnal, hogy az időközben bebörtönzött Pált meg fogják szöktetni. Iván altatót tett volna a házi őrizetet felügyelő nyomozó poharába. Jaczkó Pál azonban ebbe nem ment bele. Pál letartóztatás után másfél–két hónappal kezdték el szervezni az új ellenállást. Állítólag – bár ez kicsit meseszerű – Iván fel akarta göngyölíteni a Pál által hátrahagyott szálakat. Vizy Károllyal két ízben beszélt. Aztán Vizy hívására felment Jaczkó Iván lakására október 29-én.

Gyakorlatilag ezért ő lehetett volna a koronatanú Jaczkó Iván és Vizy Károly állítólagos összeesküvésében; pokolgépeket akartak robbantani különböző kommunista célpontokon, illetve Jaczkó Iván, mint szakképzett patikus, mérgezett leveleket készített. Később kiderült, hogy az állítólagos mérgező levelek maximum csak kellemetlenséget okozó szerrel voltak kezelve.

Szűr nem lett koronatanú ebben a perben, inkább rávették arra, hogy buktassa le Borbély István jezsuita pátert, aki Szegeden tanított és tartományfőnök volt a kommunista hatalomátvétel időszakában. Borbélyt mindenáron ki akarták vonni a közéletből. Elképzelhető, hogy ez is szerepet játszott abban, hogy a népbírósági eljárás helyett – a halálos ítéletekhez bőven elegendő vádakkal – statáriális ügy lett Jaczkó Iván és Vizy Károly peréből. Szűrt pedig tanú vagy/ és tettestárs helyett immár ügynöknevén Harangi Mihályként foglalkoztatta az ÁVO.

A baj csak az volt, hogy ekkor már közismert volt Szűr letartóztatása. Ezért egy menekülési legendát kellett gyártani a számára.

A terv következő volt: elviszik a Buda-déli internálótáborba, ahonnan 1947. december 11-én egy az ÁVO kötelékébe tartozó rendőr kihallgatásra kíséri, ám eközben megszökik. Ezt követően egy autóval elviszik a Komárom megyei Neszmélyre, ahonnan gyalog elmegy Gombospusztára a nagybátyához. Illegális papírok beszerzése után Esztergomba kellett utaznia, ahol találkoznia kellett az ÁVO-s összekötőjével, itt közösen egy levelet írnak Borbély számára arról, hogy Szűr megszökött és nem vallott semmit sem róla. Az üzenetet Tiefenthaler József esztergomi kanonok segítségével kívánták eljuttatni Borbélynak. Tiefenthalerben bíztak, mivel Szűr jó kapcsolatokat ápolt a kanonokkal. Innen indulhatott volna az akció Borbéllyal szemben. Ám végül, mind Borbély István, mind Szűr Mihály – érthető okokból – az emigrációt választotta. Kicsúsztak az állambiztonság karmaiból.

Ennek ellenére érdemes egy részletet idéznünk Szűr „szökéséről” jelentést tevő „próbarendőrtől”:

„Szür [sic!] Mihály egy óvatlan pillanatban, mikor a tehervonat a sorompótól 15–18 méterre volt ledobta csomagját és futásnak eredve átszaladt a síneken, közvetlen a tehervonat mozdonya előtt. Utána szaladni nem tudtam, mert a tehervonat elzárta az utat előttem. Úgyszintén a fegyveremet sem tudtam használni.” (Idézet: Ifj. Szűr Mihály-ügye ÁBTL 1.3.2.4 K-119/1 Bp. 1947. dec 17-i jelentés 9. fólió.)

Természetesen sem közelben, sem távolban nem volt szemtanú, a tehervonat pedig a rendőr szerint 35–40 km/órás sebességgel robogott, minden zajt elnyomva. A legenda igy inkább kabarétréfához hasonlítható, hiszen a történet szerint az ÁVO elől menekülő stramm jogászhallgató lesprintelte a tehervonatot, a bátor közeget nem is említve. Mi tagadás nagyon jól „futott”; sikerrel hagyta el a kommunizmus mocsarába süllyedő Magyarországot is.

 

Rácz János

Kép forrása: Dunamuzeum.hu