August von Mackensen magyarországi látogatásának első napját május 15-re tűzték ki. A német‒magyar diplomáciai egyeztetések során döntés született arról, hogy a látogatásnak nem szabad politikai jelleget öltenie, így az a következő programokat foglalja magában.

  • A tábornagy magánjellegű látogatása a kormányzónál
  • A Mackensen huszárezred köszöntése az ezredtulajdonosság 20. évfordulója tiszteletére
  • A programokon nem vehetnek részt idegen államok diplomatái, politikusai, illetve sajtójuk képviselői

A magyarországi út előtt két nappal Hitler a berlini Birodalmi Kancellárián fogadta a tábornagyot, és megbízta azzal a feladattal, hogy egy levelet adjon át Horthynak. Így tehát – jóllehet a látogatást szigorúan magánjellegűnek állították be – Mackensen mégis diplomáciai missziót teljesített. A diplomácia-történeti munkák nem sok figyelmet szentelnek ennek a dokumentumnak, ezért főbb részeit célszerűnek látom idézni: „Főméltóságod! Mackensen tábornagy látogatása alkalmából mélységes örömömet szeretném kifejezni azért a megtiszteltetésért, amelyben főméltóságod részesíti fogadása által a világháború ezt az utolsó nagy tábornagyát. Köszönetemet fejezem ki azért a levélért, melyet szíveskedett főméltóságod hozzám eljuttatni. Ezért megkértem a tábornagy urat, hogy örömöm és hálám jeléül személyesen adja át ezen levelemet.

Azok a problémák, amelyeket Ön, Kormányzó Úr, a hozzám intézett levelében érint, mindkét nemzetnek az egyenjogúságért és a velük szemben gyakorolt jogtalanság jóvátételéért folytatott harcának a körébe tartoznak. Én mindamellett olyan utat választottam, amely talán érthetetlennek tűnik sokak számára, de hiszem, hogy ez az egyetlen út, amely képes eredményre vezetni. Teljes mértékben megértem ezért, hogy Magyarország szükségéből kifolyólag éppen így megragad minden számára kínálkozó lehetőséget. Én a birodalom szuverenitásának visszaállítását tekintem a német törekvés legfontosabbikának. Ebben a közép-európai békének jobb garanciáját látom, mint az összes szerződésben, amelyeket ez idő szerint terveznek vagy fognak kötni. Az új német Wehrmacht felépítése, amely nagymértékben előrehaladott, és már most a német népet a belső és külső biztonság büszke érzésével tölti el, olyan cselekvésre késztet, amely első pillanatban talán durvának tűnik, valóságban azonban csakis így lehet eredményt elérni. A Népszövetségben összegyűlt európai nagy- és kishatalmak önként sosem járultak volna hozzá a német fegyverkezéshez. Befejezett helyzetet kellett teremteni. Persze ugyanúgy megértem, hogy más körülmények vagy más tények más eszközöket kívánnak. Egyben megegyezik a két ország államvezetése, mégpedig abban a törekvésben, hogy mindkét állam becsületének és függetlenségének visszaállítását ‒ lehetőleg háború nélkül ‒ keresztül kell vinni éppen azért, hogy ezáltal a jövő számára elkerülhető legyen az európai háború szerencsétlensége. […] Mackensen tábornagy szíves fogadtatásáért még egyszer köszönetet mondva, egyben kérem fogadja Főméltóságod személyének szóló legőszintébb jókívánságaimat!”

Hitler levele jól mutatja, mennyire óvatos volt a német diplomácia alig néhány héttel azután, hogy ismét bevezették a hadkötelezettséget a Német Birodalomban.

Ligeti Dávid

Kép forrása: found-places.blogspot.com