Az újévi ünnepi köszöntő beszédek tartása számos országban hosszú évtizedeket felölelő hagyományokra tekint vissza. Az újévi beszédek, függetlenül attól, hogy a világ mely táján hangzanak el és mely nemzeti közösséghez szólnak, a szokásos emelkedett hangú jókívánságok mellett általában két visszatérő, immanens tartalmi elemből tevődnek össze. Az egyik rész egy rendszerint tényszerű, sokszor nem is annyira ünnepi hangulatú értékelés „a magunk mögött hagyott esztendő” legjelentősebb bel- és külpolitikai történéseiről, a legfontosabb tanulságok levonásával egyetemben. A másik rész az újév feladatait, a nemzet előtt álló kihívásokat számba vevő, inkább lelkesítő hangvételű összegzés vagy útmutatás. A két panel egymás komplementere, hiszen az óév eseményei szabnak irányt az újév politikai teendőinek, a kettő közötti arányok ugyanakkor mind hangsúlyban, mind időtartamban eltérhetnek egymástól. Ezeknek az arányoknak a kialakítása nemcsak a beszédet mondó állami vezető habitusától függ, hanem a legtöbb esetben évről évre változó, üzenetértékkel is bíró tudatos döntés lenyomata. Nem mellékes szempont az sem, hogy mi a közjogi státusza a beszédet mondó személynek. A pártpolitikai erőviszonyokat – a személyükben is – megjelenítő politikai vezetők, mint például a miniszterelnökök, rendszerint olyan köszöntőket tartanak, amelyek jóval több konkrétumot tartalmaznak, merészebben nevesítik a bel- és világpolitika eseményeit, míg a nemzet egységét szimbolizáló államfők, a köztársasági elnökök, vagy a parlamentáris monarchiákban az uralkodók, általánosabban, a politikai szituációtól elvonatkoztatva, a társadalmi kohézióra, összefogásra hangsúlyt fektetve szólítják meg az ország lakosságát.

Az alábbiakban a Koppenhágai Magyar Követség 1957. január 10-én kelt jelentését tesszük közzé Hans Christian Hansen (1906–1960) dán miniszterelnök (1955. február 1-től 1960. február 19-ig) és IX. Frigyes (1899–1972) dán király 1956-ban elhangzott újévi beszédéről. Nemcsak azért esett a választásunk erre a dokumentumra, mert az abban részletesen ismertetett, illetve szó szerint idézett beszédekből leszűrhetők a fentebb ismertetett retorikai sajátosságok, hanem azért, mert mindkét köszöntő gondolatmenetének kiinduló pontja a magyar forradalom volt, s ebből eklatáns módon kimutatható, hogy a forradalom a világpolitikai jelentősége révén még a Magyarországtól mind földrajzilag, mind a történelmi kapcsolatok hagyományát tekintve távol álló országok, mint például Dánia mindennapjaiba is begyűrűzött. A miniszterelnök beszédében az utalások a magyar forradalomra egyértelműen felfedezhetők, míg a király szavaiban a magyarországi események csak áthallásos módon olvashatók ki.

Hansen a beszédében többször is kitért arra, hogy általában véve a nemzetközi válsághelyzeteket és szűkebb értelemben az óév legsúlyosabb európai konfliktusát, a szovjet fegyveres beavatkozást Magyarország belügyeibe, az ENSZ égisze alatt lehet rendezni, és a nemzetközi szervezetnek – a hidegháború történetének a magyar forradalom leverése után nyíló új fejezetében – jobban előtérbe kell lépnie az egyes nemzetközi konfrontációk csillapításában. A kormányfő deklarációjának kontextusában érthetjük meg igazán, hogy miért játszott Dánia kifejezetten proaktív szerepet az ENSZ-en belül az úgynevezett „magyar kérdés” napirenden tartásában. Ismert, hogy éppen az általunk közzétett diplomáciai jelentés keletkezésének napján, azaz 1957. január 10-én alakította meg az ENSZ rendkívüli közgyűlése azt a nemzetközi bizottságot („ötös bizottság”), amelynek tagjai (Ausztrália, Uruguay, Tunézia, Ceylon, Dánia), illetve azok képviselői hivatottak voltak a magyarországi eseményeket kivizsgálni és egy jelentést tenni a világszervezet asztalára. A bizottság elnöke Alsing Andersen (1893–1962) dán szociáldemokrata politikus, a titkára pedig Povl Bang-Jensen (1909–1959) dán diplomata lett. A szovjet agresszió nyugtalansággal töltötte el az észak-atlanti térség és a szovjet érdekszféra ütközőzónájában, a „Szovjetunió torkában” elhelyezkedő, így geostratégiai helyzeténél fogva mindkét hidegháborús tömb számára kulcsfontosságú Dánia politikai elitjét. Nem lehet ezért véletlen, hogy az ENSZ szerepének felértékelése mellett Hansen éppen az ország NATO-beli integrációjának elmélyítését nevezte kormánya egyik fő feladatának.

IX. Frigyes dán király nem nevesíti ugyan a magyar forradalmat, ám beszédének homályos és néha borúlátást sejtető utalásai alapján („az utóbbi hónapokban a határon túl történtek”, „emberi tragédiák”, „jogok és emberi jogok”, „sötét árnyék”, „népek közötti összetartás” stb.), a sorok között olvasva egyértelműen a Magyarországon történtekre ismerhetünk. Mind a kormányfő, mind az uralkodó egy-egy mondat erejéig kitért a beszédében a magyar menekültekre is, akiknek az első és azután is legnagyobb kontingense, mintegy ezer fő ekkorra már Dániában tartózkodott. 1956. november 28-án indult útnak a Dán Vöröskereszt különvonata, amely a kismartoni vasútállomásról közvetlenül Koppenhágába szállította azokat a magyar állampolgárokat, akik Dániába regisztráltak. A szerelvény november 30-án éjjel érkezett meg a dán fővárosba, majd onnan továbbvitték őket, és végül öt, részben tengerparti üdülőhelyen kialakított táborban nyertek elhelyezést. S noha már 1957-ben jelentős lemorzsolódás figyelhető meg a körükben, a dán kormány a későbbiekben vállalta, hogy ugyanannyi menekültet fogad be, mint ahányan időközben máshova telepednek vagy repatriálnak. Mind a miniszterelnök, mind az uralkodó tisztában volt vele, hogy a Magyarországról érkezettek egy fegyveres beavatkozás hatására, kényszerből hagyták el a szülőföldjüket, érdemes aláhúzni ezért, hogy IX. Frigyes nyilván tudatosan használta a „hazájukból elűzöttek” szókapcsolatot.

A király beszédét mély humanizmus hatja át. Érdemes kiemelnünk két, a magyar forradalom témáján túlmutató, általános érvényű gondolatot belőle. Az első az, hogy a családi kötelék bizalmat, biztonságot, ragaszkodást, önzetlen szeretetet és tartást ad az embernek, védelmet nyújt a külső környezet veszélyeivel szemben. Aki ennek részese, ugyanezt a viselkedésmintát mutatja a társadalmi kapcsolatok terén, s így válik a társadalom hasznos tagjává. Akkor működik jól egy társadalom, ha minden nehézség ellenére úgy működik, mint egy család, s ha hiányzik a családból vett viselkedésminta, akkor nem épülhet fel integer és tartós társadalom. A második az, hogy – ezzel szoros korrelációban – az egyéneknek nem csak jogaik, hanem kötelességeik is vannak, amelyeket embertársaikkal és a szűkebb pátriájukban élőkkel, a honfitársaikkal szemben is teljesíteniük kell. A király beszédének ez a része bármikor elővehető, bármikor újraolvasható, minden történelmi korban, minden újévi köszöntőben szentenciaszerűen elmondható.

 

Krusslák Ferenc ideiglenes koppenhágai ügyvivő jelentése Horváth Imre külügyminiszternek

Koppenhága, 1957. január 10.

Gépelt eredeti. MNL OL, XIX–J–1–j KÜM TÜK, Dánia 1945–1964, 5. doboz, VI/49. tétel, 00763/1957. szig. titk. sz.

Magyar Népköztársaság Követsége                  Koppenhága, 1957. január 10.

2/szig. titk.                                                      Tárgy: H. C. Hansen dán miniszterelnök

Készült: 4 példányban                                     és Frigyes dán király újévi beszéde

2 pl. Központnak

1 pl. Stockholmnak

1 pl. Követségen                                              Horváth Imre külügyminiszter

E: Kalanovics János                                         Budapest

H. C. Hansen miniszterelnök újévi nyilatkozatát valamiféle óvatosság jellemezte. Ez vonatkozik mind a külpolitikai kérdésekre, mind Dánia belső helyzetére, ami pedig a jövőt illeti, erről Hansen alig beszélt.

            Nyilatkozatában tulajdonképpen kijelentette, az 1956-os esztendő sokakban azt a reményt keltette, hogy a világpolitikai helyzetben és a népek közötti együttműködésben javulás következik be. Maga a dán kormány is tett lépéseket ennek érdekében. Így például meg kell említeni a moszkvai látogatást, amely másfél éves vajúdás után megoldotta a kereskedelmi kapcsolatokat, és új tárgyalásokat eredményezett. Nagyon komoly csapás volt tehát az a váratlan fordulat, amit a magyarországi események – és egészen más formában az Egyiptomban történtek [–] okoztak a Kelet–Nyugat közötti viszonyban. Először azt a krízist kellett átélnünk, amelyet Nasszer elnök a Szuezi Csatorna Társaság demonstratív átvételével idézett elő, és a két londoni konferencia ellenére is háborús eseményekkel végződött ez az ügy, majd Dániában is benzin- és olaj-racionalizáláshoz vezetett, új gazdasági és ellátási zavarokat, nemzetközi feszültséget okozott. A másik dolog pedig a magyar tragédia, ami november 4-én következett be, amikor orosz csapatokat vetettek be a magyar nép ellen. A mosoly mögött megláttuk a vaskezet, és mély nyugtalanságot éreztünk amiatt, hogy ez a sajnálatos esemény milyen következményekkel járhat a világbéke szempontjából. Elmondhatjuk, hogy a katasztrófát elkerültük, a békét megvédtük – mondotta Hansen, majd így folytatta: ezen az évfordulón a nemzetközi helyzetet vizsgálva nincs sok okunk [az] örömre. A közép-kelet telve van meg nem oldott, fenyegető kérdésekkel. Azonban egy s más fénypontot mégis észre kell vennünk. Így például, hogy az ENSZ a sorsdöntő kérdések közepette előtérbe lépett, s valósággal új tekintélyt szerzett. Hogy a kommunista keleti csoport nem alkalmazkodott úgy az ENSZ utasításaihoz, mint Anglia és Franciaország, azt jól tudjuk. A lényeg azonban az, hogy az ENSZ egyre inkább a világközvélemény középpontjává válik, és nem a szervezet szégyene, hogy egyes döntéseit bizonyos kormányok nem veszik figyelembe. Hansen hangsúlyozta, hogy Dánia minden egyes alkalommal fenntartás nélkül támogatta az ENSZ azon elvét, hogy az egyes országok között felmerülő nézeteltéréseket tárgyalások útján kell megoldani, és ezután is ehhez tartja magát. A miniszterelnök foglalkozott több más kérdéssel is, melynek lényege az volt, hogy a nemzetközi eseményekből két következtetést kell levonni; az egyik, hogy a NATO-val való együttműködés Dánia számára fontos, a másik pedig, hogy a nemzetközi enyhülésre irányuló munkát elölről kell kezdeni.

            Ezután részletesen ismertette a Dánia belső helyzetében végbement változásokat, majd beszédének befejező részében üdvözölte, és boldog újévet kívánt a párt valamennyi tagjának. Hangsúlyozta, hogy a pártra az újesztendőben nehéz feladatok várnak, így a kongresszussal és különösen a választásokkal kapcsolatban. E feladatok elvégzésében a párt támaszkodni kíván a tagok kezdeményezéseire és munkabírására.

            Beszédében Hansen megemlékezett a Dániában élő ezer magyar menekültről is, akiket a „balszerencse sodort Dánia partjaihoz”, és azt a kívánságát juttatta kifejezésre, hogy sorsuk az újesztendőben forduljon jobb irányba.

            A következőkben Frigyes dán király újévi beszédét ismertetjük:

            „Ma éjjel búcsúztunk el az 1956-os esztendőtől, amely egyaránt adott jót, örömet vagy bánatot, mégis, ha visszapillantunk, személyes élményeink háttérbe szorulnak, és minden figyelmünket azokra az eseményekre irányítjuk, amelyek az utóbbi hónapokban határainkon túl történtek. Ezek az események valamennyiünkre mély benyomást tettek: emberi tragédiák, elvetése mindannak, amit mi magától értetődő jognak és emberi jognak tekintünk. Ezek az események sajnos erősen eltérnek azoktól a reményektől, amelyeket az elmúlt év kezdetén tápláltunk. Noha az év végét az utolsó hónapokban történtek sötét árnyékba borították, mégis köszönettel tartozunk azért, amit az Óév adott nekünk. Mind a királyné, mind a magam nevében a legmelegebb köszönetemet fejezem ki ismerősöknek, ismeretleneknek az odaadás és bizalom számos megnyilvánulásáért, amelyekben az elmúlt év során részesültünk. Örülünk ennek. Nagyon sokat jelent nekünk – ezt már korábban is mondottam – hogy hivatásunk gyakorlása közben a barátságnak és kedvességnek jóleső megnyilvánulásaival találkoztunk.

            Az újesztendő a bizonytalanság jegyében indul. Azok a szomorú benyomások, amelyeket a közelmúlt eseményei tettek ránk, valamint azok az emlékek, amelyek ezen események nyomán felelevenedtek bennünk azokból az időkből, melyeknek visszatértét minden erőnkkel el akarjuk hárítani, összetartozásra intenek bennünket, komolyabban, mint valaha. Nemcsak a népek közötti, hanem az egyes országokon belüli összetartásra is. Ehhez az erőt pedig annak a sok ezer családnak kell szolgáltatnia, amelyből közösségünk felépül. Az egyes ember számára a család az alap ahhoz, hogy polgára lehessen a közösségnek. Az, aki otthon megtanulta, hogy mit jelent a családi összetartás, hogy az egymás iránti bizalom és az egymáshoz-tartozás érzése milyen biztonságérzetet és erőt ad a kívülről jövő veszedelmekkel szemben, csak az tudja magáénak azt az alapot, amelyre a nagyobb közösségért, a hazáért való munkáját kell építenie. Olyan sok minden történik manapság, ami szétforgácsolja és szétszórja az embereket. Éppen ezért fontos, hogy az egyén ne csak jogaival, hanem a társadalom iránti kötelességeivel is tisztában legyen. Elengedhetetlen, hogy embertársaival szemben is megértést tanúsítson, és érezze a honfitársaival való összetartozás fontosságát.

            Szilárd meggyőződésem, hogy a dán népben megvan az egyetértésre irányuló akarat, és remélem, hogy ez az akarat tovább erősödik, és abban a munkában jut kifejezésre, amellyel országunk fejlődését és szabadságát biztosítjuk, azt a szabadságot, amelyet népünk legdrágább kincsének tekint. A legutóbbi hetek megmutatták, hogy miért van szükség arra, hogy szabadságunk megvédéséért minden áldozatot meghozzunk, és segítsük azokat, akik a szabadságért szenvedtek.

            Kívánom, hogy Isten áldása legyen minden dán családon, a Feröeri-szigetek és Grönland lakóin, s minden olyan dánon, aki Dánia határain kívül él. Gondolataim elszállnak azok felé is, akik hazájukból elűzve, országunkban találtak menedéket. Külön is üdvözlöm tengerészeinket, köszönet az Óévért, és minden jót az újesztendőben.

            Újévi kívánságaimat e szavakkal foglalom össze: Isten tartsa meg Dániát!” – fejezte be beszédét IX. Frigyes dán király.

Krusslák Ferenc

ideiglenes ügyvivő

 

Közzéteszi: Seres Attila