A második világháború lezárását követően nem sokkal elkezdődött a béketárgyalásra történő felkészülés. Ennek fő feladatait a Külügyminisztérium irányításával a békeelőkészítő bizottság látta el, amelynek munkáját katonai szakértők is segítették. Az ő tevékenységük legfőbb részét olyan anyagok készítése jelentette, amelyek a világégés utáni új haderő kialakításához, a hadifogoly-kérdéshez és a határok kialakításához kapcsolódtak. Szerepük azért is volt lényeges, mivel Románia 1946 tavaszán több anyagot is eljutatott a szovjeteknek az Erdély-kérdéssel kapcsolatban. A trianoni határvonal megerősítését kérték, jóvátételi követeléseiket terjesztették elő, részletezték a Szovjetunió oldalán tett katonai részvételüket.

Magyar részről tehát fontos volt, hogy milyen érvekkel sikerül előállni a béketárgyaláson. A Romániával foglalkozó anyagot Gáspár László újságíró készítette el. Az ország fontosabb, az Országgyűlési Könyvtárban megtalálható sajtótermékeit kivonatolta anyaggyűjtés céljából. Kiemelte, hogy az 1944. október 15-i kiugrás a gyenge magyar haderő miatt sem sikerülhetett, ezzel szemben Románia átállása – annak jelentősebb hadereje miatt is – volt eredményes. Minderre hatással volt az is, hogy Magyarország csak 1938-tól kezdhetett erőteljesebb hadseregfejlesztésbe, míg az ország déli szomszédja ezt a Nagy háború lezárását követően azonnal elkezdhette. Így nem csoda, hogy 22 hadosztállyal és 700 ezer fővel tudott részt venni a Szovjetunió elleni hadjáratban, ami jóval több volt, mint hasonló célra vezényelt magyar katonai erő. Ők is a „keresztes hadjárat a bolsevizmus ellen” kifejezéssel jellemezték a Szovjetunió elleni háborút. Hitler Antonescu alá rendelte a román csapatokat, a teljes román haderőt mozgósították, emelte ki a jelentés, és részletesen foglalkozott azzal, hogy a szovjeteknek milyen veszteségeket okoztak. Összesen 792 gépüket lőtték le, 3.218.101 kg bombát dobtak le rájuk, a románok 5998 tisztet, 2633 altisztet, 148.911 közlegényt vesztettek, sőt Gáspár azt is részletezte, hogy a háború 1942-ig tartó mely szakaszaiban pontosan hány főt. A jelentés összeállítója szerint a román sajtó hazánk Szovjetunió elleni hadjáratban való részvételéről a következőket írta: „A Magyarország hadbalépéséről szóló hírt a román sajtó kis betűkkel »süllyeszti«, ezzel is hangsúlyozva Magyarország egészen alárendelt és mellékes szerepét az Szovjet-Unió elleni küzdelemben. Ez a tendencia a háború folyamán mindvégig érvényesült…” A Hitler által kitüntetett román vezetőket és kitüntetéseiket is felsorolta. A sajtószemléből kitűnik, hogy Románia a háború alatt figyelemmel követte a magyarországi belpolitikai eseményeket. Több román lapszám hiányzott, az 1944-ek teljesen, egy 1943-as, amely a teljes veszteséglistát összesítő szintén. Gáspár emlékei szerint Románia vesztesége ekkorra félmillió fő volt. Az 1944-ig biztosan feltárt adatokkal kapcsolatban a következőket írta: „Csupán e veszteségek többszörösét teszik a magyar veszteségeknek s így világosan kifejezik, mennyivel nagyobb erőkifejtéssel vett részt Románia a Szovjetunió elleni háborúban, mint Magyarország.” A háborúban való részvételre népszavazást írtak ki, 3.391.160 támogató, 65 nem szavazat született. Kiemelte, hogy déli szomszédunk Magyarország megszállása során az észak-erdélyi határnál katonai erővel vonult fel.

Bár Sztálin megpendítette a Romániával szembeni határkorrekciót, de ezt valójában ő sem gondolta komolyan, célja mindezzel a két országban a kommunista hatalomátvétel előmozdítása volt. Rákosi így fennen hirdette az 1945-ös választási kampányban, hogy amennyiben a „demokratikus” erők, vagyis ők nyerik a választásokat, akkor nagyobb esély van az ország számára kedvező békeszerződés aláírására. A romániai kommunisták is hasonló propagandát folytattak. A határkérdést már jóval korábban eldöntötték, így a magyar békeelőkészítés hiába „gyártott” jelentős mennyiségű szakértői anyagot, vesztesként kisebb eredményeket sikerült csak elérni a tárgyalásokon.

Kiss Dávid