A korábbi nemzetiségi ügyekért felelős miniszter már közvetlenül a kommün bukása után egy memorandumot küldött az antant hatalmak számára annak érdekében, hogy figyelmeztesse Nyugat-Európát a kiépülőben lévő ,,új” magyar állam veszélyeire. Ezért a politikai tevékenységért a magyar hatóságok még nem próbálták meg felelősségre vonni, azonban 1920 után az egyik legtöbbet publikáló emigráns politikussá vált, melynek következtében számos büntetőeljárás indult vele szemben.

Az első vádemelésre 1924-ben került sor a chicagói Magyar Tribune-ben megjelent Útban az igazság című írása miatt. Ebben a cikkben a következőket állította: szerinte Horthy Miklós megválasztásának külföldi támogatottsága annak volt köszönhető, hogy a kormányzó ügynökei a sajtó útján a valós magyar viszonyokkal kapcsolatban megtévesztették az antant országait. Ezek az elterjesztett hazugságok viszont már nem tarthatóak fenn, mert a jelenlegi európai közvélemény felismerte az októberi forradalom vívmányait. További álláspontja szerint Magyarország felemelkedésének egyetlen kulcsa ,,[…] a visszatérés Kossuth Lajos demokratikus, jobbágyfelszabadító (sic!) és köztársasági hagyományaihoz […].”

Az ügyészség indokolása szerint a gyanúsított ezzel a művével megvalósította az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921. évi III. törvény (Átv.) 7. § (2) bek. 1. pontja szerinti nemzetrágalmazás deliktumát, mert valótlan tényállításaival az ország megbecsülésének csökkenését szándékozott elérni, valamint külföldi fegyveres intervencióra hívta fel a külföldi államokat az országgal szemben. A vádhatóság kifejtette továbbá: Magyarország külpolitikai megítélése igen bizonytalan, ezért rendkívül károsnak tartják az emigráció politikai tevékenységét. Erre alapozva indítványozták a bűnvádi perrendtartás (Bp.) 469. §-a alapján a vádlott hirdetményi úton való megidézését.

A gyanúsított hirdetményi idézését követően a törvényszék a tárgyalás napját 1924. november 25-re tűzték ki, amit a Bp. 290. § (1) bekezdése alapján végül elhalasztott. Az indokolás szerint a vádhatóságnak új bizonyítékok kerültek a birtokába az emigráns politikusok tevékenységével kapcsolatban. Ezen iratok megismerése céljából így az ügyész indítványozta a halasztást.

A főtárgyalás elmaradását követően azonban ismeretlen okokból nem jelölt ki az elsőfokú bíróság új időpontot az eljárás folytatásához. Az ügyészség ezért 1928 márciusában kérelmet nyújtott be a Bp. 470. §-ra hivatkozva, hogy bocsássanak ki nyomozólevelet a terhelttel szemben. A körözés azonban nem vezetett eredményre, ezért a törvényszék 1931 áprilisában a Bp. 472. § (4) bek. alapján az eljárást a terhelt előállításáig megszüntette. Az első Jászi-ügy hivatalosan 1941-ben, elévülés jogcímén zárult le, ami azért érdekes, mert a volt miniszterrel szemben egy másik perben elmarasztaló ítéletet hoztak, melynek keretén belül ügyegyesítés elrendelésével ebben a bűnügyben is eljuthatott volna a vádirat a tárgyalási szakaszba.

Jászi az 1920-as években az USA-ban telepedett le, ahol 1924-ben egy magyar nyelvű hetilapot indított New Yorki Magyar Hírlap címmel. Emellett 1923 és 1924 között számos angol nyelvű írása jelent meg, amit a magyar nyomozó hatóságok megvizsgáltak. Ezen cikkek alapján a vádhatóság azt állapította meg, hogy a szerző szándéka felhívást intézni más államokhoz és nemzetközi szervezetekhez annak érdekében, hogy fegyveresen beavatkozzanak a magyar állam ügyeibe. Emellett véleményük szerint a korábbi miniszter valótlan tényállításokat közölt az amerikai nyilvánossággal, így ismételten az Átv. 7. § (2) bek 1. pontjára hivatkozva vádat emeltek a politikus ellen.

Jászi első kriminalizált írása 1923 decemberében jelent meg a new yorki Foreign Affaires-ben Dismembered Hungary and peace in Central Europe cím alatt, amiben Jászi a XIX. századi magyar nemzetiségpolitikával foglalkozott. Kijelentése szerint az Osztrák–Magyar Monarchia társadalmának jelentős részét a nemzetiségek tették ki, akiket a politikai vezetés ,,magyarosítani” akart. Ennek következtében a magyarországi etnikumokat kizárták a kulturális életből, továbbá bürokratikus hivatal betöltésének lehetőségétől is megfosztották őket. Ez a folyamat végül a nemzetiségek politikai mozgalmának a megerősödéséhez vezetett. Ugyanebben a témában egy másik publikációja is megjelent 1923 szeptemberében Jász here to aid Hungary’s people címmel, amit bizonyítékként felhasznált az ügyészség.

Cikkének második része az 1920-ban restaurált alkotmányos monarchiával foglalkozott, amely véleménye szerint eltörölte a népköztársaság reformjait. Ez az új alkotmányos rend szerinte nem más, mint ,,Horthy tengernagy fehér bolsevizmusa”, amely eltörölte a titkos választásokat, ellehetetlenítette a sajtószabadság gyakorlását, valamint szigorította a büntetőjogi szabályozást egy ,,szükség-törvény” (az ő megfogalmazásában ez volt az Átv.) megalkotásával. Hozzátette továbbá: ezt a jogszabályt kifejezetten az oktobrista politikusok üldözésének céljából fogadta el a nemzetgyűlés.

A vád tárgyává tett másik írásában a külhoni magyarság helyzetét elemezte. Elismerte, hogy a kis antant államai valóban nem tartják tiszteletben a kisebbségi jogokat, azonban véleménye szerint ez a bánásmód egyrészt a magyar kormány revíziós politikája miatt alakult ki, másrészt pedig a határon túli magyarok a korábbi évszázadokban elnyomták a ma nemzetalkotó etnikumokat. Álláspontja szerint ezt a helyzetet az újonnan megalakult államokkal való megbékéléssel lehetne feloldani. Ezzel szemben a Horthy-rendszer a Habsburg-restaurációval és az irredenta politikai érvényre juttatásával foglalkozik annak érdekében, hogy megvalósuljon a ,,magyarok uralma idegen fajok mellett”. Zárásként pedig sürgette a köztársaság ismételt kikiáltását. Másik, hasonló tartalommal cikke 1924 januárjában, a The New Republic lapban jelent meg.

Az inkriminált újságcikkek közül több felhívást intézett az amerikai politikai vezetés számára, hogy ne támogassák anyagilag a Trianon utáni Magyarország gazdasági felzárkózását. Érvelése szerint, amennyiben mégis kölcsönt biztosít az USA a magyar államnak, akkor annak folyósítását kössék olyan alkotmányos feltételekhez, mint a titkos szavazás bevezetése, vagy az alapjogok tiszteletben tartása. Erre azért volt szükség, mert meglátása szerint Magyarországon nem valósult meg a parlamentarizmus.

Az ügyészségnek tudomására jutott továbbá, hogy Jászi Oszkár publikációs tevékenysége mellett számos előadást tartott a tengeren túli Clevelandben, St. Louisban és Los Angelesben, ahol a magyar viszonyokat a saját szubjektív véleménye alapján elemezte. Tekintettel azonban arra a körülményre, hogy ezekről a beszédekről nem készültek jegyzőkönyvek, az ügyész eltekintett a vádemeléstől. Köztudott volt továbbá, hogy az Egyesült Államok számos városában magyar köztársasági klubok jöttek létre, de itt sem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani Jászi részvételét, tehát ezt a körülményt sem vette figyelembe az ügyészség.

A hatóság számára fontos előkérdésként merült fel a terhelt cikkeinek büntetőjogi minősítése. Az Átv. mellett felmerült továbbá a király megsértéséről és a királyság intézményének védelméről szóló 1934. évi XXXIV. törvény 2. §-a szerinti kormányzósértés deliktumának gyanúja is. A kormányzósértést végül arra hivatkozva zárta ki az ügyészség, hogy Jászi a kormányzói tituluson keresztül nem Horthy Miklós személyét, hanem a magyar államot rágalmazta meg. Ezen érvelés alapján végül nyolc rendbeli nemzetrágalmazás miatt kérték a törvényszéktől az ítélethozatalt 1928 decemberében.

Az eljárás bírósági szakasza előtt a vádtanács 1929-ben végzésben elrendelte a vádlottal szemben a nyomozólevél kibocsátását, ami nem vezetett érdemi eredményre. Ezért ez év szeptemberében az ügyészség indítványozta az eljárás megszüntetését a terhelt előállításáig. Tíz év tétlenséget követően, 1939 szeptemberében hirdetményi úton ismét megidézték Jászi Oszkárt, aki nem jelent meg a törvényszék előtt. Végül az elsőfokú bíróság 1939 novemberében az Átv. 12. § alapján kitűzte a tárgyalást, majd pedig kimondta a vádlott bűnösségét a vádiratban megállapítottak szerint. Távolléte miatt a büntetés kiszabását mellőzték, csupán a bűnügyi költségek megtérítésére kötelezték a volt nemzetiségi minisztert.

 

Drócsa Izabella

Kép forrása: csepel.hu