Harminc éve a Budapesti Műszaki Egyetem aulájában 1990. december 15-én szombat délelőtt tíz órakor nyílt meg az MDF IV. országos gyűlése. Ezután Antall József tartotta meg több mint másfél órás elnöki beszédét. „A tét a politikai rendszer, a gazdaság, a nemzet, sőt az egész térség léte vagy nemléte” — fogalmazta meg bevezetőjében a pártelnök. A múlt, valamint a közelebbi idők fordulópontjait hosszan idézve kifejezte reményét, hogy a történelmünkben annyiszor hol jobbra, hol balra kilengő politikai ingát most végre középen meg tudjuk állítani.

Az MDF-ről szólva felidézte: „A lakitelki nyilatkozat mindazokat az eszmei örökségeket vállalta, amelyeket ő is szintézisben kívánt képviselni, így az egykori független kisgazda-, nemzeti parasztpárti és kereszténydemokrata néppárti értékeket. A nemzeti liberalizmus pedig, olyan közös bölcső és örökség, amit senki nem sajátíthat ki, ahogyan a kereszténydemokráciát sem, ami az egyetemes európai értékrend vállalását jelenti. Az MDF-ben mindezek a gondolatkörök szellemi génbankként együttesen vannak jelen és néppárti jelleggel hatnak.” A kormányzás folyamatát elemezve megállapította, hogy a politikai párt, a szellemi mozgalom, a képviselőcsoport és a kormány tevékenysége nem választható szét, ezek szorosan összefügnek egymással.  Az elnöki beszédet követően a nyolc régió szószólói ismertették a helybeli véleményeket összegző nyilatkozataikat. Az országos gyűlés délután zárt ülésen, tizenhat munkacsoportban folytatta munkáját.

Az MDF IV. országos gyűlése vasárnap, új helyszínen, a Budapest Sport- csarnokban ülésezett. A 961 küldött meghallgatta az alapszabály-szekció beszámolóját. Salamon László elmondta, hogy az új alapszabályhoz számos módosítójavaslat érkezett a küldöttektől.  A Magyar Demokrata Fórum új alapszabálya a kereszténydemokrata, a népi-nemzeti és a nemzeti-liberális gondolatot egyaránt megjelenítette, mint az MDF-re jellemző irányzatokat. A dokumentum leszögezte azt is: „Az MDF-nek mint társadalmi szervezetnek a célja a magyar haza, a nemzet szolgálata.”

Az egyórás szavazási procedúra után elfogadott alapszabály rendezte az országos választmány és az elnökség viszonyát is. A Magyar Demokrata Fórum IV. országos gyűlése Antall Józsefet választotta ismét a párt elnökévé. A leadott 948 szavazatból 908-an voksoltak mellette. A további húsz elnökségi tagra 880 érvényes szavazatot adott le a 951 küldött. Az elnökség tagja lett többek között Für Lajos, Horváth Balázs, Jeszenszky Géza, Kónya Imre, Lezsák Sándor, Furmann Imre, Csengey Dénes, Csoóri Sándor és Csurka István. Az országos gyűlés megválasztotta a 12 tagú etikai-fegyelmi bizottság tagjait is.  A párt IV. országos gyűlése mérföldkőnek számított a hőskorszak és egy új időszak között. Megjelent egy új professzionális szervezeti és működési forma az MDF, mint kormányzó erő működésében. A rendezvény előtt sokan úgy gondolták, hogy szakítás lesz a népi mozgalom írók képviselte szárnya és a pártot a modern európai konzervatív-liberális irányba vezető Antall József köré csoportosuló erők között. A miniszterelnök kiváló taktikai és realitásérzékét, integráló képességét bizonyította, hogy a szakítás elmaradt. A feszült helyzetet jól jellemezte, hogy Antall József kijelentette, ha nem ő lesz a pártelnök a miniszterelnökséget sem tudja vállalni. Az MDF a gyűlésen magát a kereszténydemokrata, a nemzeti-liberális, a népi-nemzeti eszmeiség talaján álló politikai erőként határozta meg, amely a külpolitikában sikeresen végig vitte Magyarország euroatlanti integrációját.

Bertalan Péter