Választási visszaélésekről a második világháborút követően leginkább az 1947-es választásokkal kapcsolatban szoktak beszélni, azonban az 1945-ös voksolások sem a „fair play” jegyében zajlottak. Mindebből most csupán egy elemet emelnék ki, még pedig azt, hogy mi alapján válogatták ki azokat a pártokat, amelyek egyáltalán elindulhattak a választásokon.

1945-ben két választást is rendeztek, egy helyhatóságit, azaz önkormányzatit október 7-én Budapesten és a környező településeken, és egy nemzetgyűlésit november 4-én. A nagyhatalmak már Jaltában ösztönözték, hogy az európai államokban minél előbb tartsanak választásokat, a formálódó új magyar politikai elit is megpróbált ennek az elvárásnak megfelelni. A szovjet hódoltság azonban nem a török hódoltsághoz volt hasonló, mivel itt át kellett venni a megszálló hatalom politikai rendszerét, „vallását” és kultúráját is. Így 1945-ben a Magyar Kommunista Párt pozícióinak a kiépítése vált lényegessé, ami a választások terén is megmutatkozott. A legjobban talán az a példa bizonyítja ezt, hogy kezdetben igyekeztek a négy nagy párt (Független Kisgazdapárt, Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Parasztpárt, Magyar Kommunista Párt) közös listán való indulását erőltetni, végül csak nemzetközi tiltakozásra változtatták meg e szándékukat.

Az új választással kapcsolatos jogszabályalkotás lényeges eleme volt, hogy mely pártok indulhatnak a megmérettetésen. A szakirodalom szerint Magyar Nemzeti Függetlenségi Front (MNFF) (A korábban említettek mellett még a Polgári Demokrata Párt és a Szabad Szakszervezetek szerepeltek benne.) pártjai indulhattak. Az új pártok indulásáról az Országos Nemzeti Bizottság (ONB) döntött, amely szeptember 4-én állt fel, és amelyben az MNFF pártjai és a szakszervezetek vettek részt.

Ez nem teljesen így nézett ki. Lényeges, hogy a négy nagy nem igazán akart magának újabb konkurenciát. Az 1945. augusztus 31-án életbe lépett Ideiglenes Nemzeti Kormány (INK) 7460/1945. sz. me. rendelet a Budapesti Nemzeti Bizottság (BNB), majd megalakulása után az ONB hatáskörébe vonta az engedélyezést. A pártoknak csupán öt napjuk volt a jelentkezésre az ONB-nél, ami a korabeli közlekedési viszonyok ismeretében túl rövid időnek számított. A valóságban a BNB-ben szereplő fent említett négy nagy párt magától értetődőnek tartotta az indulását, még „saját maguk részére sem kellett engedélyezniük”. Ebben a szervezetben nem szerepelt a Polgári Demokrata Párt, csak az alsóbb nemzeti bizottságokban. Lényeges, hogy a korábbi törvényi szabályozásokat nem vették figyelembe, 1945 áprilisában a BNB a Keresztény Demokrata Néppárt megalakítását elutasította, hiába engedélyezte a miniszterelnök. Dénes Béla pártja, a Szocialista Cionisták /Ichud-Mapáj/ Pártja sem jöhetett létre. Dénest a későbbiekben az államvédelem letartóztatta.

Fontos kiemelni, hogy az ONB létrejötte előtt, Révai József augusztus 30-án, a választásokról tartott MKP-s agitációs tanfolyamon a következőket mondta: „A Polgári Demokrata Párt indulni fog a választásokon valószínűleg. – Ez még nincs eldöntve, mert az Országos Nemzeti Bizottság még nem hozott és nem hozhatott erre nézve döntést. Lehetséges, hogy a Polgári Radikális Párt is indulni fog […] még a mi pártunknak sincs erre nézve kialakult álláspontja, de nem lehetetlen, hogy indulni fog a választásokon a Demokratikus Néppárt […]. Nem biztos, de nem lehetetlen, ismétlem, még nekünk sincs kialakult álláspontunk. Emellett, hogy induljon, szól egy szempont. Azt t. i., hogy a munkásegységfront létrejötte után kívánatos a mi számunkra: minél jobban felaprózni az összes többi pártokat, megosztani az ellenfél erőit és úgy vinni a választási harcot, hogy a polgári vonalon minél több párt versengjen egymással a szavazatokért. Azt hiszem, ezt nem kell magyaráznom, hogy mért érdekünk nekünk az, hogy a Radikális Párt elvegyen szavazatokat a Polgári Demokrata Párttól és a Keresztény Néppárt elvegyen szavazatokat a Kisgazdapárttól. A mi érdekünk az, hogy a munkásság oldalán legyen egység, és az ellenség oldalán ne legyen egység. Ez szól amellett, hogy engedjük őket indulni a választási harcban. Persze sok szól ellene is.”  Ezt a forrást semmiképpen sem úgy értékelném, hogy Révaiban egy Kasszandra veszett el, nyilvánvalóan tudta a jövendőbeli leosztást még az ONB felállítása előtt!

A fentiek fényében érdemes megvizsgálni, hogy végül kik indulhattak a választásokon. A jelentkező pártok közül a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) indulásával kapcsolatban alakult ki igen éles vita. Az Pálffy József-féle párt indulását elutasították, cinikus módon a névazonosságra hivatkozva, még a később hasonló néven alapított, korábbi KDNP-tag Barankovics István Demokrata Néppártjának (DNP) az indulását elfogadták. A KDNP-sek végül a Polgári Radikálisokkal, míg a DNP-sek a kisgazdákkal léptek szövetségre, vezetőik az említett két párt listáján indultak. A Magyar Radikális Párt indulását is engedélyezték.

Az egyébként kommunista szatellitszervezet Magyar Nők Demokratikus Szövetségének és a Keresztény Női Tábornak a szereplését a következő indoklással utasították el: „Ezen beadvánnyal szemben is az Országos NB álláspontja az volt, hogy a nőknek, mint önálló pártalakítóknak a politikába való részvételét fölöslegesnek tartja, mivel a Magyar Függetlenségi Frontba tömörült pártok női táborának posszibilis tagjait örömmel, sőt, hozzátehetjük, hogy a legnagyobb örömmel hívják és várják. Hajlandók a nőknek minden esetben, így jelen választásokon is, a legmegfelelőbb helyeket juttatni, hogy a közéletben minél többen és minél hathatósabban közreműködjenek. Így jelen esetben is a Keresztény Női Tábor meg tudja találni a magának megfelelő pártot vagy pártokat. Még csupán annyit kívánok megjegyezni, hogy a legjobb tudomásom szerint a „keresztény” megkülönböztető jelzés használatához a püspöki kar írásbeli engedélye szükséges, mely jelen esetben csatolva nem volt. Ez ugyan nem változtatott volna az Országos Nemzeti Bizottság álláspontján, de a rend kedvéért helyén lett volna mellékelni”

Rajtuk kívül a következő szervezetek nem indulhattak az 1945-ös választásokon: Nemzeti Demokrata Párt, Értelmiségi Osztály Ősi Demokratikus Pártja, Lukáts Elemér meg nem nevezett pártja, amelyet egy pártonkívüli szocialista programmal akart szerepelni, Mihalik Kálmán nagykanizsai játékkészítő Keresztény Demokratikus Munkás Pártja, Galamb József és Könyves Kolonics József nemzetgyűlési képviselők Függetlenségi Kossuth Pártja. Több jelentéktelenebb kommunista csoport sem indulhatott.

Mindkét választást végül a kisgazdapárt nyerte meg, így a Révai által felvázolt taktika 1945-ben még nem hozott jelentős sikert, annak ellenére sem, hogy például a fővárosi választási bizottságokban magas volt az MKP-tagok aránya. Áttörést nem sikerült elérni, csak a vereséget csökkenteni. Az MKP-nak két év kellett még ahhoz, hogy átvegye a hatalmat.

Kiss Dávid