A Jaczkó Iván-féle, valószínűleg az ÁVO által kitalált, kommunistaellenes szervezkedés további felhasználása, perek szervezése, értelmetlenné vált. Szür Mihály megszökött, Vizy Károlyt és Jaczkó Ivánt 1947. november 17-én kivégezték. Mégis maradtak olyan szálak, amelyekkel – bár nem kellett velük a továbbiakban törődni – elvarrásra vártak. Arra persze alkalmasak voltak az ÁVO nem éppen emberbaráti eljárásai, hogy megpecsételjék azoknak a sorsát is, akiket a Magyar Testvériség peréhez hasonló törvénysértő eljárás vádlottjainak szemeltek ki. Megtalálhatjuk közöttük a már kivégzettek, meghurcoltak rokonait is.

Jaczkó Iván felesége sem kerülhette el a sorsát. Az ÁVO úgy vélte, hogy egyértelműen tudott férje állítólagos összeesküvéséről, ám mivel azt nem jelentette, egy hónapra internálták. 1947. december 31-én szabadult. Ezt követően 1951. január 4-ig rendőrhatósági felügyelet alá helyezték. Minden héten jelentkeznie kellett a rendőrkapitányságon, szigorú időkeretek betartásával hagyhatta el a lakóhelyét. Hasonló módon bántak el Dr. Zsolnay Miklósnéval, aki az ÁVO által kreált terrorista mesében fontos szereplője volt a Jaczkó féle csoport állítólagos szombathelyi fegyveres szervezetének. 1947. december 4. és 1948. augusztus 11. között internálták, majd a megszokott módon rendőrségi felügyelet alá helyezték.  1951. november 10-ig állandó rendszerességgel kellett jelentkeznie a szombathelyi rendőrségen.

Különös módon Saláta Kálmán testvére, Saláta Gyula is bekerült a Jaczkó köré szőtt „terrorista” csoport tagjai közé. Saláta Kálmán, Nagy Ferenc miniszterelnök közvetlen munkatársa volt, akit az ÁVO belekevert a köztársaságellenes összeesküvésbe, ám 1947 februárjában sikeresen megszökött Magyarországról. Éppen egy hónap telt el azután, hogy átlépte a magyar határt, amikor testvérét 1947. március 26-án az ÁVO kihallgatásra idézte, majd tartós „vendégszeretetéről” tanúskodva letartóztatta. Jellemző, hogy családja semmit sem tudott a történtekről, ezért Saláta munkahelyén érdeklődtek arról, mi történt az Államrendőrség kihallgatására igyekvő Gyulával. Nyilván sejtették, hogy mire számíthatnak, de mégsem fordulhattak közvetlenül az ÁVO-hoz, pláne azután, ami Saláta Kálmánnal történt. Ezért a Földbirtokrendezés Pénzügyi Lebonyolításáért Alakult Szövetkezet írt levelet az ÁVO-nak az ügyben; kérték a hatóságot, közöljék, ha letartóztatták alkalmazottjukat, mert akkor fegyelmi eljárást indítanának ellene.

Amiképpen Jaczkó Iván a testvére, Jaczkó Pál miatt került az ÁVO célkeresztjébe akképpen járt Saláta Gyula is. Vizy Károly 1947. november 15-i, minden valószínűség szerint kikényszerített vallomását kívánták felhasználni arra, hogy elégtételt vegyenek Saláta Kálmán szökése miatt. Vizy azt állította, hogy a kommunistaellenes robbantási akciókat szervező csoport aktív tagja volt Saláta Gyula is. Ez azért is érdekes, mert amint már megjegyeztem, 1947 márciusában letartóztatták, tehát semmiképpen sem tudott komolyabban „konspirálni” a Jaczkó-féle társasággal. Végül internálták, 1953 októberéig Kistarcsán raboskodott. Az 1956-os forradalom és a szabadságharc bukása után nyugatra emigrált.

A kivégzett Vizy Károly testvére, Sándor sem kerülte el az ÁVO nyomozóinak figyelmét. 1947-ben szervezkedés miatt internálták. Az 1956-os forradalom után – addigi tapasztalatainak köszönhetően – elmenekült az országból. Jól tette, mivel a feljegyzések szerint azzal gyanúsították, hogy az 1956 október 23-i rádió épületének ostromában a fegyveresek egyik vezetőjeként harcolt. Amennyiben nem menekült volna el, nem kerülhette volna el az újabb politikai eljárást.

Rácz János

Kép forrása: ideiglenes.wordpress.com