A korábbi kereskedelemügyi miniszter a kommün bukása után sem távolodott el a közélettől: 1919. augusztusában, igazságügyi miniszterként helyet kapott Peidl Gyula kormányában. A románok bevonulását követően azonban a többi oktobrista vezetővel együtt emigrációba vonult, ahol a balközép oldal meghatározó politikusává vált.

Külföldi tartózkodása alatt Böhm Vilmoshoz hasonlóan ő is megírta visszaemlékezéseit a világháborút követő eseményekről, amelyet Forrongó Magyarország címen Bécsben adtak ki. Művében számos alkalommal sértő kifejezésekkel illette a kormányzót, valamint oly módon igyekezett bemutatni Horthy Miklós 1918 és 1920 közötti katonai működését, mintha a fehérterror időszaka alatt elkövetett bűncselekmények elkövetésére ő adott volna parancsot: ,,[…] [Horthy] papagájszerűen ismételt folyton-folyvást egy rettenetes szót: felkoncolom. […] Ő minden felelősséget a dunántúli atrocitásokért buzgón elhárított magától.” A magyar állapotokról a következőképpen fogalmazott: ,,[…] ránkszakadt a vörös bolsevizmus után az annál ezerszer gyalázatosabb, véresebb fehér bolsevizmus, amelynek megdöntése már csak harc és küzdelem útján lehetséges. […] Kitűnt egyúttal az is, hogy ez a harc és küzdelem nem vívható meg otthon – kitűnt, hogy aki otthon harcolni és küzdeni akar, az az életével fizet…”

A megjelenést követően a nyomozóhatóságok megvizsgálták Garami memoárját, ezt követően pedig 1923 szeptemberében nyomozólevelet bocsátottak ki az előállítása érdekében. A törvényszék végül 1930-ban elítélte a politikust arra hivatkozva, hogy könyvében olyan kijelentéseket tett, amelyek egyszerre két bűncselekményt is megvalósítanak: egyrészt a király megsértéséről és a királyság intézményének megtámadásáról szóló 1913. évi XXXIV. törvény 2. §-a szerinti kormányzósértést, másrészt pedig az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921. évi III. törvény 7. §-ban szabályozott nemzetrágalmazás bűntettét. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy bár megállapították a bűnösséget, a büntetés kiszabásától eltekintettek, mert Horthy Miklós kormányzó eljárási kegyelmet adott a vádlottnak, így a Csemegi-kódex 62. §-a alapján végül a Magyarországon lévő műveinek elkobzását és megsemmisítését rendelték el. Az elsőfokú döntés ellen a Népszava könyvkereskedés képviselője fellebbezést nyújtott be, azonban az ítélőtábla 1931 januárjában helybenhagyta az ítéletet.

A korábbi kereskedelemügyi miniszter mellett ugyanebben az eljárásban vádat emeltek Linder Bélával, Jászi Oszkárral, Károlyi Mihállyal és Szende Pállal szemben is, nemzetrágalmazás gyanúja miatt. Garamihoz hasonlóan velük szemben is nyomozólevelet bocsátott ki az ügyészség 1927-ben, azonban a körözés eredménytelenségére hivatkozva 1937 júliusában a vádhatóság kérelmet nyújtott be a vádtanácsnak az eljárás megszüntetésére. A büntetőeljárás hivatalosan 1940 májusában ért véget, a Csemegi-kódex 106-108. §-ban szabályozott elévülés beállta miatt.

Garami Ernő még az 1920-as években visszatért Magyarországra, és tovább folytatta közéleti tevékenységét. Ezért feltételezhető, hogy hazaérkezését követően az igazságügyi miniszter arra utasította az ügyészséget, hogy ne foganatosítsák az ítéletben foglaltakat a szociáldemokrata politikussal szemben.

Drócsa Izabella

Kép forrása: Munkások Újsága