A bécsi 1927-es ostromállapot lezárását követően nehezen nyugodtak meg a kedélyek, még az osztrák kancellár ellen is merényletet kíséreltek meg, ezt azonban testőrei meghiúsították. A politikai pártok tárgyalásai révén sikerült az erőszakot időlegesen csillapítani. Az erőszak-monopólium állami kézből történő kiengedése, állami kontroll nélküli párthadseregek alapítása az első világháborút követően kódolta a rendszerbe a hasonló megmozdulásokat. 1927-ben a „tüneti kezelést” nem követte „érdemi gyógyítás”, 1934-ben ismét erőszak tombolt az egykori császárváros utcáin.  

Az 1927-es harcok elcsendesedését követően a Népszava tudósítója Bécsbe utazott, a lap olvasóinak a következőkről számolt be. A határ átlépését követően a hadsereg és a Republikanischer Schutzbund (RS) gyakran igazoltatta őket. Bécs városa ekkor már csendes volt, az alkoholtilalom ellenére sokan a vendéglőkben ittak, a belvárost azonban nem engedték autóval megközelíteni, így gyalog folytatták az útjukat. „A Babenbergerstrasse és a Ring keresztezésénél a két múzeum épülete előtt (a Bellaria téren) háromszoros rendőrkordon veszi körül a tegnapi tragikus emlékezetű utcai ütközet színhelyét. Ezen a kordonon senkinek sem sikerült áttörni. Hosszas tárgyalásokba bocsátkozunk a rendőri őrség parancsnokával, aki végre megadja az engedélyt a továbbhaladásra. Mi voltunk az első újságírók, akiknek sikerült ezt a kordont átlépniük.

Az egész téren mindenütt, a rendőrök uniformisa az uralkodó szín. Azok a rendőrök is, akik tegnap megszöktek az ütközet elől, ma reggel állomáshelyeiken újra jelentkeztek szolgálattételre. A parlament épülete előtt rettenetes kép tárul a szemünk elé. Ott meredezik kormos, csonka falaival az égnek az igazságügyi palota épülete. Az ablakokon és a falhasadékokból mindenütt, füstfelhők tőrnek elő. Az épület környékét magas vízréteg borítja. A tűzoltók még mindig teljes erővel dolgoznak. A tűzoltóparancsnok figyelmeztetése ellenére is fölmegyünk az első emeletre. A parlament felé néző oldal mindenütt a legszörnyűbb pusztulás képét mutatja. A földet magasan kormos papirosok, elhamvadt iratok és aktacsomók borítják. A hármas számú tárgyalóterembe megyünk, ahol a legmegrendítőbb a pusztulás képe. A falak végig kormosak, a berendezés teljesen elhamvadt. Kísérteties látványt nyújt egy művészi festmény a falon. A kép 1878-ban készült és a bécsi polgári törvényszék akkori elnökét ábrázolja. A keret teljesen elhamvadt és a kép most keret nélkül lóg a falon. Az ablakon keresztül a külső fal törmelékei hullottak be a tárgyalóterembe. Éppen a terem fölött húzódott el a művészi homlokdíszítmény legszebb része. Az egykori császári korona kőből kifaragva darabokban hever a földön. A tárgyalóteremben egyre tűrhetetlenebbé válik a tartózkodás. A füstfelhő mind sűrűbben hatol be. A szomszédos teremben még föl föltörnek a lángok. A parlament és az igazságügyi palota környékén még mindig láthatók az aszfalton vérnyomok.

Az igazságügyi palotában egyébként ma reggel három holttestet találtak, három meztelenre vetkőztetett rendőr tetemét, akiket tegnap a földühödött tömeg agyonvert, azután az ablakon keresztül a pincébe dobott. A parlament épületében jelenleg 14 holttest van fölravatalozva, akiknek kilétét eddig még nem sikerült megállapítani. A többieket már a morgueba [halottasház] szállították. A parlament mellett a Lichtenfelsstrasse egyik házának falára — a ház nem messze van attól a rendőrőrszobától, amelyet a tüntetők tegnap hatalmukba kerítettek — embervérrel a következő szavakat írta föl valaki: »Rache den Arbcitermördcrm.« (Bosszút a munkásgyilkosokon!) Ma délig ezt a föliratot még nem mosták le a ház faláról, úgy, hogy az még most is borzalomba ejti a járókelőket.”

Más külföldi tudósítók szerint minden fontos objektumot az RS szállt meg, Linzbe külön egységet küldtek, amely elfoglalta a fontosabb csomópontokat, épületeket, Innsbruckban is átvették a hatalmat. A somfalvai-per [schattendorfi-per] vádlottjai Magyarországra menekültek, ellenük hajtóvadászatot indítottak.

Lényeges eleme volt az eseményeknek, amikor július 18-án befejezték a forgalmi sztrájkot, ekkor már összesen 84 elhunytat tartottak számon, illetve a polgármester községi védőőrséget alakított, amelynek a rend biztosítása, a fontosabb épületek védelme a rendőrséggel együttműködve volt a feladata. Központja a városháza volt, tagjai karszalagot viseltek. Ezt ideiglenes jelleggel tervezték felállítani. „A községi védőőrség lesz a munkásosztály által igazgatott község- biztonsági és rendfönntartó szerve” – tartalmazta a polgármester nyilatkozata. Az őrség tagjait az RS-ből, a munkások és az alkalmazottak közül tervezték toborozni, tehát osztályalapon egy önkormányzat alá rendelt párthadsereget szerveztek. Ezzel állami szintre emelve egy párt által toborzott rendfenntartó alakulatot.

Július 20-ára összehívták a nemzetgyűlést, ekkor már 102 halálos áldozata és 420 sebesültje volt a rendzavarásnak, a város a temetésre készült, a párt a rendőrség szerepének a kivizsgálását sürgette, végül helyreállt a rend. A halálos áldozatok magas számához az is hozzájárult, hogy több esetben dum-dum (expanzív) lövedékeket osztottak ki a fegyveres szerveknek, annak ellenére, hogy az 1899-es hágai egyezmény a katonaság számára tiltotta ennek a használatát, a rendőrségnek nem.

A polgárháborús állapotokat részben felszámolták, a társadalmi, politikai, gazdasági problémákat azonban nem sikerült megoldaniuk, mindez előrevetítette az ország későbbi sorsát.

Kiss Dávid

Kép forrása: suedsteiermarkversand.at