Amikor letettem a Ligeti Dávid által jegyzett kötetet, Gabriel Garcia Márquez remekműve jutott eszembe. Igaz, ott ezredesről van szó, itt tábornokról, de mindketten vesztes hadsereg magasrangú tisztjei: az egyik a Magdalena, a másik a Duna partján várja nyugdíjra vonatkozó kérelmére a kedvező választ a győzedelmes, távoli kormánytól.

A kolozsvári Kriterion Könyvkiadónál jó egy éve jelent meg az Artur Arz von Straussenburg császári és királyi vezérezredesről, a Monarchia utolsó vezérkari főnökéről készült monográfia. Szerzőjének, munkatársunknak 2013-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem megvédett doktori disszertációjára épül a kötet.

Artur Arz (1857–1935) Nagyszebenben látta meg a napvilágot. Apja postamesterként, majd magánzóként kereste kenyerét. A XVIII. században nemességet szerzett Arz család a Mosel vidékéről telepedett Erdélybe. A jövendőbeli vezérezredes felmenői közt lelkészt, császári és királyi tanácsost, besztercei bírót, ügyvédet, főrendi házi tagot is találunk. Iskoláit Nagyszebenben végezte, majd a helyi, az erdélyi szászok képzésének fellegváraként ismert jogakadémia hallgatója lett. Tanulmányait nem fejezte be, hanem – tiszt bátyja hatására – az egyéves önkéntességi intézményt kihasználva jelentkezett a közös hadseregbe. Az egy év szolgálat és néhány vizsga letétele után tartalékos, majd aktív állományú hadnaggyá lépett elő. Első szolgálati helyei Erdélyben voltak: Nagyszebenben, Marosvásárhelyen és Udvarhelyen.

Ezek után filmkockaszerűen peregnek az események: elöljárói ajánlására 1885 őszén felvették a Monarchia vezérkari tisztiképző intézetébe, a hadiiskolába, amit két év múlva sikeresen abszolvált. Felettesei „szorgalmas, tiszteletteljes, bajtársias, alárendeltjeivel szemben tapintatos és jóérzésű, udvarias, készséges, jó felfogású” tisztként, igazi bajtársként jellemzik. Társasági ember, nem csoda, hogy népszerűségre és megbecsülésre tesz szert, és gyorsan emelkedik a ranglétrán. Következő szolgálati helyei: Banja Luka, Bécs, Bosznia, Olmütz, újra Bécs, Kassa, Budapest, Miskolc.

1908 őszén megkapja a tábornoki lampaszt. 1912-ben a bécsi Hadügyminisztérium csoportfőnöke lesz, majd közvetlenül a szarajevói merénylet előtt a mozgósításért felelős hármas ügyosztály parancsnokává nevezik ki. Ebben a minőségben komoly teher nehezedik rá a szerbiai és a keleti frontra való csapatszállítások miatt. A dualista állam által elszenvedett kezdeti vereségek után Arz tábornokot Galíciába rendelik, ahol a VI. hadtest parancsnokaként részt vesz a San és a Visztula menti összetűzésekben, a limanowai csatában, a Kárpátok téli védelmében, a gorlicei áttörésben, vereséget szenved a Bruszilov-offenzívában, majd nagyszebeni hősként megvédi Erdélyt a déli betöréstől. Az új király, IV. Károly bizalmi embereként 1917 tavaszán az uralkodó a Monarchia Vezérkarának főnökévé nevezi ki, abba a tisztségbe, amelyet 1918 novemberéig tölt be. Egy évig tartó vezérkari főnöksége alatt zajlott le a nyertes tizedik és tizenegyedik isonzói csata, a Kerenszkij-offenzíva visszaverése, a keleti fronton való végső győzelem, a caporettói áttörés, de az összeomlás is. Sikereiért az uralkodó a bárói címmel jutalmazza. A hatalmat magához ragadó Károlyi-kormány nyugállományba helyezi. Utolsó éveit Bécsben és Budapesten tölti. Nyugdíját kezdetben Románia biztosította, majd a Ion I. C. Brătianu által vezetett kormány megvonja járandóságát. Megsegítésére az egykori német és osztrák vezérkari tisztek pénzalapot hoznak létre, majd a Magyar Királyság a rendfokozat elismerése mellett visszamenőleg is kegydíjban részesítette. Budapesten hunyt el.

Arz a Monarchia egyik legismertebb főtisztje volt. Legjellemzőbb tulajdonságai a hűsége és a rendíthetetlen engedelmessége volt, amihez szorgalom és megfelelési vágy párosult.

Ligeti Dávid – mondhatni – kitartó bulldogként követi hősét Nagyszebenből Bécsbe, majd Miskolcra és Budapestre, a Monarchia csatatereire, fáradhatatlanul kutatva a tábornokra vonatkozó iratokat gimnáziumi, katonai és hadtörténeti levéltárakban. Kiváló nyelv- és helyismerete lehetővé tette, hogy betekintést nyújtson az erdélyi szászok adminisztrációs szervezettségébe, a Monarchia hadseregének hierarchiájába, a katonai rangfokozatok világába, s nem utolsó sorban abban, hogy eligazodjunk az Arz által megjárt csaták és ütközetek helyszínén.

A szerző az eredeti doktori disszertációban szereplő német nyelvű jegyzeteket és forrásszövegeket az áttekinthetőség érdekében csak magyarul közli, ami elősegíti a szöveg folyamatos olvashatóságát és a laikusak számára is élvezhetővé tételét. A könyvet szívesen ajánlom mindazoknak, akiknek számít a történelmi múlt. Böngészése közben garantált a tanulási és az olvasási élmény.

 

Az ismertetett könyv: Ligeti Dávid: Előre, Arz! – A Monarchia Vezérkarának utolsó főnöke, báró Artur Arz von Straussenburg cs. és kir. vezérezredes élete és pályafutása. Kriterion Kiadó, Kolozsvár, 2019. 220 old.

Géczi Róbert

Kép forrása: europecentenary.eu