A Szent Korona-tan egy közjogi („alkotmányjogi”) doktrína, melynek első megfogalmazását Werbőczy István (1458 körül–1541) országbírói ítélőmesterre vezetik vissza. A tan kiindulópontja, hogy a magyar államot a király és a nemzet alkotja. (A korban a nemzethez tartozást nem az anyanyelv határozta meg, hanem hogy valaki nemes volt-e vagy sem.) Az állam két fő személyi összetevője – a király és a nemzet – együtt a „Szent Korona egész teste”. A legfőbb államhatalom a Szent Korona egész testét illeti meg. Ebből következik egyrészt az, hogy a korona jogán a nemzet tagjai is részt vesznek az államhatalom gyakorlásában, másrészt, hogy a király a hatalmát nem a saját jogán, hanem a korona jogán bírja. A koronázás nálunk tehát nem formális, hanem közjogi aktus volt: a koronázással szállt át a királyi hatalom a királyra a koronáról. A tannak tehát a hatalommegosztás a lényegi eleme, mely Magyarországon egyeduralkodó királyt, despotát nem ismer el.

A tant Werbőczy 1514-ben megjelent Tripartitumában (Hármaskönyv) azzal teremtette meg, hogy összekapcsolta a hatalommegosztás gondolatát, az államhatalmat szimbolizáló Szent Koronát és az organikus államszemléletet. (Az organikus államszemlélet, azaz az állam élő testhez való hasonlítása már az ókorban megjelent. Például Rómában Menenius Agrippa az emberi testhez hasonlította az államot, amelynek egyaránt részei a patríciusok és a plebejusok. Bár az organikus államszemléletet a középkorba az egyház Krisztus testének képében közvetítette, Werbőczy e szimbolikát akár római jogi tanulmányaiból is ismerhette.)

A Tripartitum egyik leggyakrabban idézett része így szól az uralkodó és a nemesek kölcsönös egymásrautaltságáról, azaz a hatalommegosztásról: „Mert a fejedelmet is csak nemesek választják, és a nemeseket is csak a fejedelem teszi azokká, s ékesíti nemesi méltósággal. […] Az ilyen nemeseket […] a szent korona tagjainak tartjuk.” Az utóbbi mondat tükrözi az organikus államszemléletet, ahová Werbőczynél az emberi test helyére a Szent Korona teste lép be. Igaz, Werbőczy a törvényhozásban való egyenlő részvételt inkább a népfelség elvére igyekezett visszavezetni – tény, hogy tanát „éretté” csak a 19. század közjogászai (elsősorban Timon Ákos) fejlesztették ki.

Hollósi Gábor