Feszl Frigyes (1821–1884) a magyarországi romantikus építészet talán legeredetibb egyénisége, Ybl Miklós mellett a XIX. század második felének legjelentősebb építésze volt. 1821. február 20-án született Pesten. Kevés műve valósult meg ahhoz képest, hogy mi mindent tervezett. Ennek egyik oka, hogy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc miatt több terve nem született meg, majd az országban egy építészeti szempontból is regresszív időszak következett. A harmadik ok az, hogy sohasem a közízlésnek próbált megfelelni.

Ausztriából származó, német anyanyelvű pesti patríciuscsaládban született, 14 gyermek közül ötödikként. Apja, Feszl József (1791–1860) kőfaragómester volt, legidősebb bátyja, Ágoston 1848-tól 1874-ig Pest város tanácsnoka. Miután a pesti piaristáknál kijárta a hat osztályt, szabályos céhes képzésben részesült Hild Józsefnél (1789–1867), majd 1839 tavaszától 1844 nyaráig vándorútra kelt (céhes legényvándorlás) tanult. 1839-ben beiratkozott a müncheni Képzőművészeti Akadémiára is beiratkozott, ahol 5 évig, 1844-ig tanult. A müncheni Akadémia a világ legmaghatározóbb művészeti oktatási intézménye volt a XIX. században, a tanulni vágyó magyar építészek, szobrászok, festők és más képzőművészek első számú célpontja, az akadémizmus bölcsője.

1845-ben társult a hozzá hasonlóan pesti kőfaragó családból származó Kauser Lipóttal (1818–1877) és a kassai születésű Gerster Károllyal (1819–1867). E társulás kilenc évig működött. Céhes mester viszonylag későn, csak 1866-ban lett. Ekkorra már megházasodott, s két gyermeke közül Frigyes (1850–1910) lépett atyja örökébe, aki építési vállalkozó lett.

Munkáit stílustörténeti szempontból két csoportba oszthatjuk: előbb romantikus (három vonulattal: gótizáló, keleties és magyaros), majd élete utolsó két évtizedében historizáló eklektikus műveket tervezett. A pesti Vigadó nemcsak leghíresebb elkészült alkotása, hanem ez az épület jelenti a korszakváltást is, amennyiben az elkészült romantikus épületek sorát lezárja.

A Vigadót ő maga is a magyar nemzeti építőstílus alkotásának tartotta. Hogy ezen pontosan mit értett, a művészettörténészek szerint nem könnyű megállapítani, mert művei világos választ nem adnak a kérdésre, s gondolatait – gyakorlatias céhmesterként – nem örökítette meg, egykorú feljegyzés, források nemigen állnak rendelkezésre, hogy megtudjuk.

Munkássága jellegzetesen saját társadalmi háttere, a polgárság közegében bontakozott ki: polgári lakóházakat, villákat, családi sírkápolnákat, valamint olyan közösségi épületeket, tervezett, mint takarékpénztárak, politechnikumok, színházak (a Német Színház pályaterve, a pesti nyári színház terve). Fő megbízója is két évtizeden keresztül egy polgári testület, a Pest városa volt, és innen kapta egyházi épületekre szóló megbízásainak legnagyobb részét is (pl. a szervita templom–kolostor–plébánia-együttese, az azóta elpusztult belvárosi plébániaépület, a ferencvárosi templom). Tervezett templomot magánmegbízó részére (Mayer János, 1853 vagy 1859) és polgártársai felkérésére is (pl. a kőbányai templomot). Jó kapcsolatban volt a Fővárosi Közmunkák Tanácsával is, terveket készített például a Sugárút kialakításához, valószínűleg az egykori Ferenc József-tér és más terek rendezéséhez, valamint részt vett az 1871. évi városrendezési tervpályázaton is. 1846 elején Hild Józsefen keresztül kapcsolatba került Széchenyi Istvánnal is.

Feszl Frigyes lakóházai közül a mai napig álló háromemeletes V. kerületi Nádor utca 22. sz. épületet lehetne kiemelni, melyet az evangélikus és valószínűleg szepességi származású, de budai születésű Oszvald testvérek építtettek 1846–48-ban. A Pest városához köthető megrendelések közül megemlítendő továbbá a „városi képviselők házának”, egy reprezentatív közgyűlési terem befogadására szolgáló épületnek a tervezése 1848-ban. Ennek munkálatai el is kezdődtek, de a szabadságharc bukása következtében abbamaradtak. Az már kevésbé közismert, hogy a város ennek az épülettervnek a felhasználásával építtette meg 1854–55-ben a belvárosi plébánia kétemeletes épületét.

Pest városától kapta megbízását arra az épületre is, ami élete főművévé vált, a Vigadóra (1859–1865), majd ennek kiegészítéseként az elpusztult Német Színház helyére építendő bérházra (1865). Készített terveket a ferencvárosi templomra, tervezett köztéri kutakat, lámpákat, fennmaradtak tervei a belvárosi Szentháromság emlékre (1859), efemer díszépítményekről (királylátogatás: 1857, 1865) s 1867-ben a koronázási dombot az ő tervei alapján állították fel. A teljesség igénye nélkül említhetjük meg végül a Kerepesi temető 1860 után készült kapuit és rácsait, valamint az Eötvös-féle közoktatási törvény nyomán kibontakozó iskolaépítési programnak köszönhetően öt elemi népiskola és egy polgári iskola építését köszönhetjük neki.

 

Kincses Katalin Mária