A dualizmus korának városi közigazgatásában eleinte jelentős aránytalanságok mutatkoztak: szabad királyi város volt például az 1910-ben még mindig kevesebb, mint hétezer lakost számláló Bártfa, ugyanakkor az 1870-ben már több mint 32 ezer lakosú Kecskemétnek nem volt ilyen jogállása. Igaz, amikor 1870-ben a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvény a törvényhatósági jogú város fogalmát megalkotta, a legtöbb szabad királyi várost még ebbe a csoportba átsorolta. Ám 1876-ban egy újabb törvény közülük 28-at „rendezett tanácsú várossá” minősített vissza.

A „törvényhatósági jogú város” kissé nehézkes elnevezése onnan ered, hogy az ilyen városok egyenrangúak voltak a vármegyékkel. A „törvényhatóság” kifejezés összességében a vármegyéket, a törvényhatósági jogú városokat, illetve Budapest székesfővárost fedte. A törvényhatósági jogú város és a vármegye hatásköre megegyezett, és még akkor is, ha ezek a városok egyben megyeszékhelyként is működtek, a vármegyétől különálló közigazgatási területi egységet jelentettek. (A „megyei jogú város” fogalmának használata azonban anakronisztikus lenne, közigazgatásunkban az csak 1954-ben jelent meg.)

A vármegyék és a törvényhatósági jogú városok szervezete hasonló volt, ezen a helyen csak egyetlen eltéréssel foglalkozunk. Bár élükön – ugyanúgy, ahogy a vármegyék élén is – a király (a Horthy-korszakban: a kormányzó) által kinevezett főispán állt, első választott tisztviselőjük a polgármester volt, ellentétben a vármegyével, melynek az alispán képviselte az önkormányzatát. Csak érdekességként említjük meg, hogy Budapest székesfővárosban főpolgármester működött főispán helyett. Viszont itt is a polgármester képviselte az önkormányzatot, ebben a törvényhatósági jogú városokra hasonlított.

A Horthy-korszak a törvényhatósági jogú városok szervezetében kevés újat hozott, talán annyi említésre méltó, hogy a városi tanácsot – melyet „tisztviselőtanácsnak” is neveztek, mivel kizárólag tisztviselőkből állt – megszüntették, feladatainak egy részét az újonnan létrehozott törvényhatósági kisgyűléshez csoportosították át a közigazgatás 1929-es reformjakor. A törvényhatósági jogú városi jogállás a háború után, 1950-ben szűnt meg, a törvényhatóságok helyére ekkor a tanácsrendszer lépett.

 

Hollósi Gábor