Afganisztán a 19. század második felétől egészen a 20. század elejéig az orosz–angol geostratégiai versenyfutás egyik fő területe volt. A Szovjetunió 1979-es afganisztáni katonai beavatkozása a Brezsnyev-doktrína elvei szerint a szuperhatalom nagyhatalmi aspirációinak újjáéledését jelentette a térségben. Az 1989. február 15-én befejeződő véres konfliktus főbb eredőit, történetét tekinti át az alábbi írás.

1979 szeptemberében államcsíny bontakozott ki Afganisztánban. A Moszkvához húzó Muhammad Taraki államelnököt a Forradalmi Tanács ülésén Hafizulláh Amin ügyvezető miniszterelnök megölette. Amin, bár kezdetben szovjetbarátnak mutatta magát, nem volt hajlandó Moszkvába utazni, közvetlenül elismerve a szovjet bábkormány státuszát. Amin testőre lelőtte azt a szovjet tábornokot, akit a Kreml a kényes helyzet tisztázására küldött. A szovjet kormány számára így csak két reális alternatíva maradt, vagy végleg elengedi a térséget, vagy saját befolyási övezetén belül erőszakkal megtartva az országot, elindítja a katonai intervenciót. A politikai döntés megszületett, a KGB és a vezérkar kidolgozta a hadművelet részleteit. A szovjet invázió első hullámát az Üzbegisztánban állomásozó egyik légideszant-hadosztály kezdte meg, amely 1979. december 26-áról december 27-re virradó éjjel IL-76-os, AN-22-es, valamint AN-12-es szállító gépekkel Kabul mellett landolt, s 7500 katonájával megszállta a főváros stratégiai pontjait. A 105. Gárda légideszant-hadosztály ejtőernyősei, valamint a KGB kommandósai megostromolták az elnöki rezidenciát, kivégezték Amin elnököt és egész családját. A törvényes afgán kormány azonban nem kért Moszkva „baráti” segítségéből. A külföldről hirtelen hazahozott Babrak Karmal kollaboráns politikusban az afgánok a hódítók „bábfiguráját” látták. Az ország nagyvárosainak elfoglalása gyorsan megtörtént. 1980 elején már több mint százezer szovjet katona tartózkodott a megszállt országban.

Ez az agresszív katonai lépés kifizetődött a Kreml számára, hiszen gyökeresen átalakította a II. világháború utáni geopolitikai helyzetet. Afganisztán elfoglalása révén a Szovjetunió kb. 500 km-re került az Indiai-óceántól, illetve attól a Hormuzi-szorostól, ahol 2800 olajkút kitermelésétől függött a nyugati világ energiaellátásának egy része. A nyugati geostratégák elemzései szerint a vörös birodalom bekerítette a világ legjelentősebb energiakitermelő régióját.

Az 1980-as évek közepére a kíméletlen fegyverkezési verseny és a csillagháborús program miatt a Szovjetunió katonai kiadásai megnövekedtek, részesedése a világ GDP-jéből, a világkereskedelemből messze elmaradt a Nyugat gazdaságilag fejlett országainak összesített gazdasági teljesítményétől. A legtöbb számára fontos geopolitikai pozícióját, így az afganisztánit is feladni kényszerült.  Az utolsó csapatok visszavonásával a Szovjetunió időben, pontosan beváltotta az 1988 áprilisában tett ígéretét, amelyben vállalta, hogy haderejét kilenc hónap alatt fokozatosan több lépcsőben hazaszállítja. 1989. február 15-én a 115.000 fős afganisztáni szovjet intervenciós haderő utolsó katonája, Borisz Gromov főparancsnok is elhagyta az országot. Ezzel az eseménnyel végleg befejeződött a Szovjetunió által 1979 decembere óta fenntartott katonai megszállás a térségben.

Az afganisztáni konfliktus ezek után – mint tisztán belső ügy – polgárháborúként folytatódott tovább. Az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió azonban kívülről katonailag még egy ideig tovább támogatták a hozzájuk tartozó törzsi családi alapon szerveződő klánokat. Későbbi becslések szerint másfél millió afgán vált a háború áldozatává, öt millióan menekültek át Pakisztánba, valamint Iránba. Ez az összlakosság több mint negyedrészét jelentette. Az emigrált népesség életét ezután ideiglenes befogadó táborokban, nyomorban tengette tovább életét. Mohamed Nadzsibullah államfő kormánya a Vörös Hadsereg kivonulása után is hatalmon tudott maradni, de a társadalmi instabilitás továbbra is fennmaradt. A megszállás kilenc éve alatt a katonai források szerint 14 000 szovjet katona vesztette életét.  

 

Bertalan Péter

Kép forrása: revolutionarycommunist.org