A történészt a kutatómunkája során gyakran érik – kellemes – meglepetések. Ilyen, amikor egy kutatási projekt keretében, egy forrásbázis célirányos feltárása során olyan dokumentumra bukkan, amelynek semmi köze a kutatási témájához, vagy jobb esetben is csak közvetve kapcsolódik hozzá, mégis kuriózumnak számít és a szélesebb nyilvánosság érdeklődésére tarthat számot. Így jártunk mi is, amikor az 1956. évi magyar forradalom leverése után Dánia által befogadott magyar menekültek történetére vonatkozó iratokat és adatokat gyűjtöttünk a Koppenhágai Magyar Követség Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában őrzött archívumában. Az 1956-os magyar menekültekre vonatkozó dokumentáció ugyanis nem ritkán azokban az aktákban nyert elhelyezést, amelyek a korábban, a két világháború között és a második világháború alatt vagy után Dániába vetődött magyarokról, a kis létszámú és meglehetősen szervezetlen, ám 1956-ra mégiscsak kitapintható magyar diaszpóra ügyeiről tudósító jelentéseket foglalják magukban.

Ezen ügyiratok feldolgozása során akadt a kezünkbe Krusslák Ferenc ideiglenes koppenhágai ügyvivő Boldóczki János külügyminiszternek írt, 1955. augusztus 25-i keltezésű jelentése, amely Horthy Miklósnak, Magyarország egykori kormányzójának 1955. augusztus 17-én kezdődő, többhetes dániai tartózkodásáról, illetve többnyire annak dán sajtóvisszhangjáról ad tájékoztatást. (Az irat jelzete: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, XIX–J–1–k KÜM Admin, Dánia 1945–1964, 2. doboz, 008074/1955. sz. – Eredeti gépirat.)

Ez az irat elsősorban annak tanulmányozásához ad nekünk majd támpontot, hogy bő egy évtizeddel a háború befejezése után milyen volt Horthy Miklós személyének és politikusi teljesítményének a megítélése Európában. A Koppenhágai Magyar Követség kivonatos ismertetéséből az szűrhető le, hogy a dán orgánumok alapvetően kudarcnak ítélték Horthy politikusi pályafutását. Különös pikantéria, hogy Dánia, a déli határait kivéve, mindenhol tengerrel van körülvéve, tehát egy „hajós nemzet”, a történelmük folyamán a tengerrel valóban szoros szimbiózisban élő dánok percepciójába pillanthatunk be. Mint látjuk, a Berlingske Aftenavis című lap gúny tárgyává tette a magyar származású Horthy tengerek iránti vonzódását, és azt, hogy egy tengerrel nem rendelkező ország első számú vezetője lehetett „admirálisként”. Ez az orgánum Dánia legrégibb, 1749-ben alapított polgári konzervatív szemléletű, s az 1950-es évek közepén a legnagyobb példányszámú napilapjának, a Berlingske Tidende-nek az 1913-ban létrehozott esti kiadása volt, tehát a közvéleményformáló erejét, legalább is a dániai viszonyok között, nem lehet lebecsülni. Persze mégsem lesz okafogyott a jövőben az exkormányzó dániai útjára vonatkozó dán sajtóforrásokat szisztematikusan összegyűjteni és módszeresen elemezni, hiszen nem kizárt, hogy a Magyar Népköztársaság diplomatája a sajtóanyagok ismertetésekor torzított, egyoldalú képet rajzolt fel, vagyis csak azokat a tudósításokat ismertette, amelyek beleillettek a Horthyval kapcsolatos, a kommunista államvezetés által diktált hazai narratívába. Beszédes, hogy ő maga „fasisztának” titulálja Horthyt. Élnünk kell a gyanúval, hogy Krusslák azokat a beszámolókat, híreket, amelyek esetleg pozitívumokat is felvonultattak Horthy mellett, egyszerűen negligálta. 

Ennek a forrásnak a közzétételét nemcsak Horthy dániai recepciója miatt tekinthetjük érdekesnek, hanem önmagában véve is, hiszen Horthy 1955-ös nyári dániai útjáról eddig nem rendelkeztünk semmilyen információval. A Horthy család emigrációban töltött, 1945 utáni időszakának a legfontosabb eddig publikált primer forrása a Horthy István özvegye, gróf Edelsheim Gyulai Ilona (1918–2013) által 1994-től papírra vetett naplószerű visszaemlékezés. Ő követte apósát a német fogságba, az amerikai hadifogságba, majd a portugáliai emigrációba is, ahol a levelezését intézte, így minden olyan mozzanatról, ami Horthy és a magyar emigráció kapcsolatában történt, tudnia kellett, ő volt az, akinek talán a legnagyobb rálátása volt apósa és anyósa életére. Nyilván ez nem vonatkozik az 1954 nyara utáni időszakra, hiszen azok után, hogy Edelsheim Gyulai Ilona 1954. július 8-án férjhez ment Guy Bowden brit ezredeshez, s Angliába telepedett, földrajzi értelemben távolabb került Horthyéktól, nem volt részese mindennapjaiknak, ezért önmagában véve talán nem is meglepő, hogy a visszaemlékezéseiben semmilyen támpontot nem találunk Horthy Miklós és felesége 1955. augusztusi dániai útjára vonatkozóan. Ugyanakkor éppen ebből a memoárból derül ki, hogy 1955 nyarán Horthyék a Highland Brigade hajóval érkeztek Portugáliából Angliába, Edelsheim Gyulai Ilona viszonylag részletesebben is ír az angliai és skóciai tartózkodásukról. Megemlíti azt is, hogy angliai kirándulásuk végeztével Southamptonban szálltak hajóra, s mivel ezek után rögtön idéz Horthy egy leveléből, amelyben az angliai élményeit eleveníti fel, olyan benyomásunk keletkezik, hogy az exkormányzó és felesége visszautaztak Portugáliába.

Horthy Miklós és feleségének dániai vendéglátója a svéd származású, helsingborgi születésű Ebba Banck (1885–1975) volt, aki minden bizonnyal Bayer-Krucsay Dezső (1874–1944) gyógyszerész, a budapesti Bayer és Társa Gyógyszerészeti Gyár egyik alapítója és vezetője kedvéért érkezett Magyarországra. Vele kötött házasságot 1906-ban. Bayer-Krucsay Dezsőt ezután, nyilván felesége otthoni kapcsolatainak köszönhetően, Svédország budapesti tiszteletbeli konzuljává nevezték ki. Mivel a Svéd Királyságnak 1938-ig nem volt diplomáciai képviselete Budapesten, 1910-től alkonzulként, majd 1923-tól haláláig főkonzulként ő végezte el a svéd konzuli teendőket a magyar fővárosban. Nem véletlen, hogy 1938-ban, az Anschlusst követően, az ő gellérthegyi lakóhelyére, a Gyopár utca 8. szám alatti, 1905–1907-ben épült reprezentatív villába költözött a Svéd Királyi Követség, amely ekkor tette át Bécsből Budapestre a székhelyét. Raoul Wallenberg és társai részben ebből a villából szervezték humanitárius akciójukat, a budapesti zsidók mentését. Bayer-Krucsay Dezső és Ebba Banck házasságából négy gyermek született, de valamikor 1924 után elváltak.

Ebba Banck ezután ment férjhez Imre József (1884–1945) orvosprofesszorhoz, szemészhez, egyetemi tanárhoz, akit a két világháború közötti Magyarország legelismertebb szemorvosaként tartottak számon. 1924-től 1929-ig a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Szemészeti Klinikájának igazgatója, 1929-től 1939-ig a budapesti Állami Szemkórház igazgató főorvosa volt, majd 1939-től 1945-ig a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen a szemészet nyilvános rendes tanáraként dolgozott, egyúttal a budapesti Mária utcai Szemészeti Klinikát igazgatta. Miután férje 1945. január 22-én, Budapest ostroma idején elhunyt, Ebba Banck visszaköltözött Svédországba.

Bízunk benne, hogy a Horthy család – tudomásunk szerint már folyamatban lévő – londoni hagyatékának a feldolgozása ennél jóval bőségesebb információt nyújt majd Horthy Miklós és felesége 1955. augusztusi dániai útjáról, és az azt szervező Ebba Banckról, a Horthyék és közte lévő személyes kapcsolatokról.

 

„Magyar Népköztársaság Követsége                        Szigorúan titkos!

Copenhague                                                               Koppenhága, 1955. augusztus 25.

227/szig. titk. 1955.                                                   Tárgy: Horthy koppenhágai tartózkodása

Készült 5 példányban

3 példány Központnak

1 példány Stockholmnak

1 példány Követségen

Augusztus 17-én a londoni expresszel Koppenhágába érkezett feleségével Horthy Miklós, Magyarország volt fasiszta kormányzója.

Annak ellenére, hogy Horthy kijelentette a pályaudvaron, hogy nem akar a nyilvánosság fénysugarába állni és teljes csendben szeretne eltölteni néhány hetet Koppenhágában – néhány dán lap foglalkozott személyével, fényképeket közöltek róla, méltatták „karrierjét”.

A lapok szerint Horthy Portugáliában, Lisszabontól nem messze, Estorilban lakik, és most első ízben néhány hétig vendége lesz Espergaerde-ben (nyaralóhely Koppenhága közelében) a Strandvej „Solblind” nevű villájának. A villa tulajdonosa, bizonyos Imre Ebba professzornő, Horthyék régi ismerőse. Imre Ebba svéd születésű nő, azonban egy magyar professzorhoz ment feleségül, és élete javát Magyarországon töltötte, hol a Horthy-család barátságát élvezhette, minek eredményeképpen létrejött Horthy és felesége koppenhágai látogatása. Különben már egy ízben a Horthy-család egyik tagja, Horthy Miklós nevű fia 5 hetet töltött el Imre Ebba vendégségében.

Horthy talán nem ok nélkül tette azt a kijelentést a pályaudvaron, hogy nem akar a nyilvánosság elé lépni, talán sejtette, hogy ez nem lenne az ő hasznára. Horthy kérését nem teljesítették – írtak róla a lapok, és beigazolódott a feltevés: a cikkek nem az ő nagyobb dicsőségére íródtak. A dán lapok – nem haladó lapok írtak róla – nem mellette szólnak, kiteregetik a fasizmus oldalán tett lépéseit, és talán kicsit lenéző, gúnyos mosollyal kezelik a „87 éves admirálist”, az „öregurat”.

A Politiken című újság rövidebb cikkben számol be Horthy „pályafutásáról”, megírja, hogy Horthy az Osztrák–Magyar Monarchia flottaparancsnoka volt, majd 1920-ban a magyar ellenkormány feje lett, amely a kommunista felkelést leverte és a Horthy-kormány győzelmeivel Kuhn Béla kommunista vezető Moszkvába repült. Egy időben mozgalom indult, hogy királlyá nevezzék ki. „És tegnap este csendesen felült a gyorsvasútra, hogy elinduljon Koppenhága egyik-másik helyére” – fejezi be cikkét a lap.

A Berlingske Aftenavis című újság hosszú cikkében már élesebb jelzőket használ Horthy jellemzésénél, nem annyira kíméletes, mint a Politiken volt. A cikk címe így hangzik: „Horthy admirális – a város váratlan vendége, a magyar kormányzó, aki a Habsburg-ház helyére a Horthy dinasztia megalapításáról álmodozott; Hitler lett a veszte”.

A lap két fényképet is közöl Horthyról, az egyiken teljes kormányzói díszben, fiával, Istvánnal, „Horthy admirális karrierje csúcspontján: amikor 1942-ben fia kormányzóhelyettesi kinevezésének örvendhetett és ezáltal a Horthy dinasztia megalapítását vélte. Közvetlenül ezután kezdődött a hanyatlás” – képaláírással, a másik kép most készült ideérkezésekor – esőkabátban.

Amikor Horthy Magyarország kormányzója volt váltakozva „korona nélküli királynak” és „hajó nélküli admirálisnak” nevezték. Magyarországnak ugyanis nincs tengere. Majd így folytatja már itt-tartózkodásáról írva: „Az admirális korán reggel az ablakánál állt és nézte a napfénytől csillogó Öresundot, úgy látszik, nagyon tetszik az admirálisnak” – jegyzi meg nem kis gúnnyal a lap.

Ismerteti a lap Horthy „karrierjét”, kiemelve harcát a trónért, a hatalomért a trónkövetelő Károllyal szemben. Ismerteti a háborúban a nácik mellett betöltött csatlós szerepét, életének ezt a fejezetét a „Végzetes hiba” alcím alatt tárgyalja.

Idézi Horthy azt a gyakori kijelentését, hogy „meggyűlöltem a világot” és érdekesnek tartja a lap, hogy most mégis vállalkozott erre az utazásra.

Horthy pályafutását ismertetve befejezésül megjegyzi a lap: „Ezért kérte ő, hogy hagyjuk békében Koppenhágában”.

Krusslák Ferenc

ideiglenes ügyvivő”

 

Közzéteszi: Seres Attila

Kép forrása: folkedrab.dk