Az 1950. évi megyerendezés elsősorban a tanácsrendszer bevezetését szolgálta, az 1945-ös reform keretei ugyanis arra nem tűntek alkalmasnak. Bár az elveszített II. világháború eredményeként újból megváltozott államterület a megyehatárok felülvizsgálatát halaszthatatlanná tette, az 1945-ös változtatások voltaképpen csak az 1938 előtti állapotot állították helyre. Igaz, a megyehatárok legkirívóbb ésszerűtlenségeinek megszüntetésére is törekedett a reform, e döntések végrehajtására azonban nem került sor. Ugyanakkor időközben két alkotmány is hatályba lépett: ezek közül a második – a Magyar Népköztársaság szovjet mintára kidolgozott alkotmánya (1949. évi XX. törvény) – hivatalossá a „megye” elnevezést tette.

Ám egyetlen volt vármegye és egyetlen új megye területe sem egyezett meg: a magyar történelem talán legátfogóbb megyereformja ugyanis minden megyét érintett. Az alkotmány felhatalmazása alapján az új megyék nevét, székhelyét és területét rendeletben határozta meg a minisztertanács (4.343/1949. /XII.14./ M.T.). Ezzel a megyék száma 25-ról 19-re csökkent; itt csak a leglényegesebb változtatásokat mutatjuk be.

Az összevonások elsősorban az ország keleti részének megyéit érintették: Borsod és Gömör, Abaúj, illetve Zemplén vármegyék helyett Borsod-Abaúj-Zemplén megye; Szabolcs, valamint Szatmár és Bereg vármegye helyett Szabolcs-Szatmár megye; Hajdú és Bihar vármegyék helyett pedig Hajdú-Bihar megye létesült mint új közigazgatási egység. Csanád vármegye megszűnt, területét felosztották Csongrád és Békés megye között.

Az ország középső részén is jelentős változtatás történt: az egykori Bács-Bodrog, illetve Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye helyén – teljesen új határral – életre hívták Bács-Kiskun, valamint Pest megyét.

Az ország nyugati területén amellett, hogy megszűnt az önálló Sopron vármegye – melynek területe az új Győr-Sopron megye része lett –, különösen a Balaton térsége érdemel figyelmet. A korábbi Veszprém vármegye nagyjától Balatonalmáditól Siófokig a tó keleti medencéjét ölelte, 1950-től azonban a Balaton teljes északi partja (Keszthelyt is beleértve) Veszprém megye része lett. Ezzel szemben Zala megye a Balaton-partját elvesztette, Somogy megye pedig megkapta a teljes déli partot, Siófokot is beleértve.

Magyarország megyebeosztása alapjaiban ma is az 1950-es reformon nyugszik, bár azóta kisebb változtatások történtek több alkalommal is. Például Zala megye 1978 végén visszakapta Keszthelyt és térségét. Végeredményben megállapítható, hogy az 1950-es reform sem szakított gyökeresen Trianon örökségével: például Borsod-Abaúj-Zemplén megye elnevezése történeti közigazgatásunk három egykori vármegyéjét idézi fel.

Hollósi Gábor

Kép forrása: OSZK