Ypres (németül Ypern, ma Ieper Belgiumban) egy nyugat-flandriai kisváros. Már a kora új-korban is gyakran szenvedett ostromoktól, ismertségre azonban az első világháború során és egy tömegpusztító fegyver miatt tett szert. Az első világháborúban három csata is volt itt (1914. október 12. – november 11., 1915. április 22. – május 25. és 1917. július 31. – novem-ber 6. között), melyek közül a második során vetettek be a német csapatok mérges gázt a vé-dekező francia és brit csapatok ellen. A támadás első szakaszában a németek az úgynevezett 60-as magaslatot próbálták megszerezni, mert a kiemelkedés kulcsfontosságú volt számukra a csata sikere érdekében. Általánosan elterjedt, hogy a történelem során első ízben gáztámadás-okkal és az azokat követő gyalogsági rohamokkal próbálták céljukat elérni ezen a helyen.

Elsősorban foszgént (karbonil-kloridot) alkalmaztak, ami egy színtelen, rothadó szénára em-lékeztető szagú, gáz halmazállapotú méreg. Alattomos szer: többórás lappangás után tüdővi-zenyőt idéz elő (a mérgezés barnás hab felköhögésével jár), és nagyon invazív, gyakran halálos kimenetelű. Az első világháborúban a továbbiakban nagy mennyiségben a folyékony klór-pikrint is bevetettek. Ez a rovarirtó szer elpárologva a légutakat és a szemet irritálja.

Nemcsak a németek, hanem velük egyidejűleg a britek és az amerikaiak is eredményesen kí-sérleteztek harcászati vegyi anyagokkal. Az yperni alkalmazás utáni tiltakozás (hivatkozással az 1899. évi hágai, majd az 1907. évi genfi egyezményre) során a német propaganda úgy rea-gált, hogy nem a Német Birodalom, hanem Nagy-Britannia kezdte a gázháborút. Egyik félnek sem volt igaza. A franciák voltak ugyanis az elsők, amikor 1914 augusztusában etil-brómacetáttal töltött könnygázgránátokat lőttek ki az ellenséges vonalakra. De nem találták el a kellő hatásfokot: az alacsony koncentráció miatt szinte teljesen hatástalanok maradtak. (Ugyanez vonatkozott a németek első kísérletére is: még 1915 elején a bolimówi csatában xilol-brómmal töltött gázgránátokkal támadták az orosz lövészárkokat).

A politikai megbotránkozás hangjai azonban hamar elhallgattak. A németekkel párhuzamosan ugyanis az antant hatalmak is ipari méretekben gyártották és alkalmazták a hadszíntereken a mérgező vegyületeket, az angolok és az oroszok 1915 szeptemberében vetették be a klórgázt, a franciák pedig 1916 januárjában. 1916 nyarától aztán mindenhol „finomodtak a módszerek”: a bevetést az időjáráshoz és a domborzati viszonyokhoz igazították. Használtak például gázbombát, gázgránátot, gázgyertyát, felrobbantott gázzal töltött palackokat stb. Többféle: halogéntartalmú, arzénvegyületet tartalmazó, vagy klórvinilarzén-dikloridot tartalmazó mérget alkalmaztak, melyek közül talán a diklór-dietilszulfidot tartalmazó mustárgáz a legismertebb, ami nemcsak a légzőszerveket roncsolta, hanem bőrkárosító hatása is volt. A német haderőről készített egészségügyi zárójelentés szerint a háború során az összes német áldozat 2,9-3%-a pusztult el gázmérgezés miatt.

A harci gázok bevetése kezdetben az orvosokat is megzavarta, mert nemcsak a fizikai hatás érvényesült, hanem pszichésen is összetörte a katonákat. Rudolf von Krehl (1861–1937), a nagytekintélyű német orvosprofesszor, aki háromkötetes kézikönyvet írt a háború orvosi ta-pasztalatairól (Handbuch der ärztlichen Erfahrung im Weltkrieg 1914–1918), megemlíti, hogy a könnyebb mérgezéseket igencsak nehéz volt megkülönböztetni azoktól az esetektől, melyek során a katonák csak hitték, hogy belélegezték a mérges gázt, s emiatt végletes lelkiállapotba kerültek.

Visszatérve 1915. április 22-re, a németek a palackokból délután 18 órakor körül, egyszerre eresztették ki az összes gázt a szembenálló erők állásaira. 8-10 méter magasságban zöldessárga gázfelhő gomolygott. A francia és algériai katonák állásait kb. hat kilométer hosszan terítette be a gáz, amely rettenetes pusztítást okozott: tíz perc alatt körülbelül 5000 katona halt meg, kb. 2000 katona olyan állapotba jutott, hogy nem tudtak a német fogságba esés elől me-nekülni, s több ezren szereztek maradandó légúti, égési sérüléseket vagy vakultak meg.

A gáztámadás talán leghíresebb irodalmi emléke és részletes leírása az irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett regényfolyam, Roger Martin du Gard A Thibault család című művének egyik terje-delmes fejezete, melyben az egyik főhős, az orvos Antoine is gázmérgezést szenved Ypern-nél.

Kincses Katalin Mária

Kép forrása: warhistoryonline.com