Mi a közös A Csillagok háborúja, A nyolcadik utas a halál és az Ollókezű Edward című népszerű filmklasszikusok között? A kérdésre adható válaszok egyike biztosan az, hogy mindegyik az amerikai 20th Century Fox filmstúdióban készült.

Ki ne találkozott volna már számtalanszor moziban vagy a televízió képernyője előtt ülve az amerikai filmgyártás nagy ikonja, a 20th Century Fox filmstúdió látványos intrójával, a dobszó, fanfárok és fényszórók kíséretében megjelenő art decós épület/műemlékkolosszussal, amely azt a feszült, de jóleső várakozást váltotta ki a nézőkben, hogy a következő órá(k)ban valami nagyon izgalmas dolog részesei lehetnek?

Azt azonban még mindig kevesen tudják, hogy az emblematikus amerikai filmstúdió létrehozása egy magyar filmmogul nevéhez kötődik. William Fox azon magyarok sorát gyarapítja, akik az Egyesült Államokba kivándorolva, szédületes, regény lapjaira illő karriert futottak be. Hollywood, az amerikai filmipar megszületése elképzelhetetlen a magyarok – William Fox, Adolph Zukor (Zukor Adolf) pl. – hozzájárulása nélkül.

William Fox, az amerikai filmgyártás nagy úttörője 1879-ben Fried Vilmos néven a tokaj-hegyaljai Tolcsván, szegény zsidó család gyermekeként látta meg a napvilágot. Magyar emlékekre nem tehetett szert, a nyelvet sem tanulhatta meg, hiszen még csak kilenc hónapos volt, amikor családja elhatározta, hogy az Egyesült Államokba emigrál. A Fried-família New Yorkban telepedett le, ahol szintén meglehetős szegénységben élt. A Fox név felvételére az anya vezetéknevének angolosításával (Fuchs Hanna) került sort. Fox nagyon korán kezdett el dolgozni, tizenegy évesen végleg felhagyott az iskolával, pénzt akart keresni, hogy családján segíthessen. Dolgozott újságos fiúként, inasként, ruha- és szőrmegyári munkásként, majd ruhaipari vállalkozóként. Ravaszságának, vállalkozókedvének és nem utolsósorban kitartásának köszönhetően, akármibe fogott bele, sikerrel járt. Jó érzékkel ismerte fel a mozgóképben rejlő üzleti lehetőséget, így 25 évesen összespórolt pénzén megvásárolt egy kis mozit Brooklynban, ahová kikiáltókat felfogadva igyekezett becsábítani a filmmel szemben még idegenkedő helyieket. Számítása bevált: az emberek tódultak a moziba. Egyre több bevételre tett szert, amelynek köszönhetően hamarosan impozáns mozibirodalmat épített ki.

Ám nem elégedett meg a filmforgalmazással, kis mozik működtetésével, így belevágott a filmgyártásba is. Hosszas pereskedés után elérte, hogy az addig monopolhelyzetet élvező Motion Pictures mellett ő is készíthessen filmeket. 1915-ben megalapította a Fox Film Corporation elnevezésű filmvállalatot, az első stúdiót eredetileg a New Jerseyben található Fort Lee-ben hozta létre, majd nem sokkal később további filmstúdiók felállításával Hollywoodban is elkezdett terjeszkedni. Hollywood nem sokkal később az amerikai filmgyártás fellegvára lett. Elsőként ismerte fel, hogy micsoda előnyökkel jár, ha a filmipart a gyártástól a forgalmazásig egyetlen technológiai folyamatba szervezi. Nem mondott le a forgalmazásról sem: kis mozik helyett Amerika-szerte egyre másra hozta létre az impozáns filmpalotákat. Fox sikert sikerre halmozott. Nemcsak a némafilmgyártásban találta meg a számítását, hanem úttörő szerepet vállalt a hangosfilmkészítésben is. Miközben a hangosfilm megjelenése számos, addig fényesnek ígérkező karriert derékba tört, számára az igazi áttörést hozta el. Habozás nélkül a változások élére állt: minden mozijába beépíttette a korban legkorszerűbbnek számító, kiváló hangzást biztosító svájci hangtechnikát, amely révén az első hangosfilmet (A dzsesszénekes, 1927) jegyző Warner Brothers-szel szemben is jelentős előnyre tett szert. Fox az amerikai filmgyártás megkerülhetetlen és dúsgazdag képviselőjévé vált.

A kolozsvári filmgyártás megteremtőjéhez, Janovics Jenőhöz képest Fox elsődlegesen üzletember volt, így kevésbé törődött az esztétikai, művészi megfontolásokkal. A színidirektorként, színészként, nagyszerű színházi és filmes rendezőként is ismert Janovics amellett, hogy zseniális vállalkozónak bizonyult, nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy igényes, magas művészi minőséget, kiemelkedő színészi játékot felmutató alkotásokat hozzon létre. Fox viszont olyan melodrámák előállítását részesítette előnyben, amelyek inkább a tömegízlésnek igyekeztek megfelelni – sztárközpontúak voltak, témájuk pedig előszertetettel az erotika/szex körül forgott. Fox úgy látta, hogy a siker kulcsa elsődlegesen a sztárok szerepeltetésében és nem feltétlenül a kiváló színészi alakításban, a művészi színvonalban rejlik. Így vagy kívülről kellett sztárt leszerződtetni, vagy saját sztárt kellett „létrehozni”. A sztárrendszer úttörőjeként, ő „építette fel” például a korabeli végzet asszonyát, Theda Barát, a mozi első szexszimbólumát, az első igazi vamp karakter (vampire) megtestesítőjét, és Tom Mixet, a korai western legendás képviselőjét is. A „sztárcsinálás” harsány kampányok közepette zajlott, amihez hozzátartoztak a gondosan kiválasztott, jól hangzó művésznevek, a kitalált háttértörténetek, a megmásított, egzotikus származás – általában a „legendagyártás”. Theda Bara köré igazi mítoszt teremtettek, a főszereplésével bemutatott filmek pedig dollármilliókat termeltek a filmvállalatnak.

Igaz ugyanakkor, hogy, a népszerű, kasszasikernek bizonyuló filmek mellett, Fox lehetőséget kínált jóval szerényebb jegybevételt ígérő művészfilmek gyártására is, nagy alkotói szabadságot biztosítva a rendezőknek. Fox 1929-ben épp egy ilyen alkotásért, a Virradat című film producereként kapta meg a filmtörténet egyik legelső Oscar-díját, ezzel őt tekinthetjük az első Oscar-díjas magyarnak. Az egyszerre három Oscar-díjjal kitűntetett filmdráma 1927-ben készült a német expresszionizmus nagy úttörője, Friedrich Wilhelm Murnau alkotásaként. Fox stúdiójával a ’20-as évek némafilmjének másik nagy rendezője, Frank Borzage is együtt dolgozott, két Oscar-díjat is begyűjtve A hetedik menyország című némafilm (1927), valamint a Rossz lány című hangosfilm (1931) rendezéséért.

Fox azonban nem csak a mozifilmgyártásban ért el hangos sikereket, de úttörő szerepet vállalt a híradógyártás területén is. A ’20-as évek végére a magyar filmgyáros felért a csúcsra. Fáradhatatlan munkabírását, alkotókedvét és páratlan gazdagságát legendák övezték. Az a hír járta róla, hogy százdollárosnál kisebb bankjegy soha nem volt a pénztárcájában. Egy másik legenda szerint annyira dacolt az idő múlásával, hogy nem viselt órát, irodájában pedig mindig lehúzva tartotta a redőnyt, így azt híresztelték róla, hogy ő az az ember, aki sohasem pihen, sohasem tér nyugovóra.

A megállíthatatlannak tűnő sikersorozatnak a nagy gazdasági válság vetett véget. Fox a krízis előtt még újabb stúdió felvásárlását tervezte, amihez hitelt vett fel. A nagy krachot megelőzően súlyos autóbalesetet szenvedett, amiből nagyon nehezen lábalt ki. Mire felépült, a hiteleket már nem tudta visszafizetni, részvényei elértéktelenedtek. A hétéves csődeljárás eredményeként filmvállalata megszűnt, illetve 1935-ben egyesült a 20th Century Pictures stúdióval, e fúzió eredményeként született meg a 20th Century Fox. (1985-ben a News Corporation médiakonszern vásárolta fel, majd annak jogutódjához, a 2013-tól megalapított 21st Century Foxhoz került. 2019-ban a The Walt Disney Company vette meg, nevét – 85 év után elhagyva belőle az alapító nevét – 20th Century Studios-ra változtatta). 1936-ban ráadásul hamis tanúzásért és vesztegetési kísérletért hat hónap börtönre ítélték. Fox ezt követően teljesen kiszállt a filmgyártásból, visszavonult életet élt. Miközben a Ricséről induló, hasonló karriert befutó másik nagy magyar filmmogul, a világhírű Paramount Pictures alapítójának, Zukor Adolfnak (1873-1976) hosszú pályája, igen nagy köztiszteletnek örvendve, mindvégig töretlennek bizonyult, addig Fox 73 évesen – egyes életrajzírók szerint elszegényedve, mások szerint jó módban – teljes elfeledettségben halt meg 1952-ben. Temetésén egyetlen hollywoodi producer, színész sem jelent meg.

A magyar filmmogul nevét a Fox Television Network azonban ma is őrzi.

Hammerstein Judit