Dezséry László másodszori lemondása után a megalkuvó, a kommunistákkal együttműködő Káldy Zoltánt nevezték ki az egyházkerület élére. Az új püspök diktatórikus módon vezette az egyházat, kiszolgáltatta azt és lelkészeit a hatalom kénye-kedvének.

Belügyminisztérium

II/5-c. alosztálya

Szigorúan titkos!

Adta: Pap István

Vette: Baji László őrgy.

Idő: 1962. II. 2.

Tárgy: A kelenföldi ev. egyházközség legreakciósabb presbiterei

Jelentés.

Budapest, 1962. március 2.

A kelenföldi presbitérium legaktívabb tagja:

Pós Dezső anyagbeszerző, XI. Minerva u. 1/a.

A polgári világban vasnagykereskedő volt. Kereskedését valószínűleg államosították, de utána is foglalkozott, különösen sodronykerítések adásával és vevésével. Emiatt perbe fogták, mert sodronygyárból lopott árukat vett át a munkásoktól és az árut drágábban adta el. El is ítélték.

Politikailag reakciós gondolkodású. Állandóan szereplési vágyban és feltűnési viszketegségben szenved, presbiteri üléseken elnöki engedély nélkül is felugrik, ő a legtöbbször felszólaló. Felszólalásaiban mindig van valami gyanúsítás, vagy támadás az egyházi vezetőség ellen. Értelmi képessége nem nagy és éppen ezért veszedelmes, a gyülekezetben egyszerűbb embereket tud megszédíteni. Feltehető, hogy fáradhatatlanul szervez és lázít. Koren esperes szerint még rk. Templom előtt is keresztet vet, hogy ezzel is tűntessen „vallásossága” mellett.

A november 16-án tartott kelenföldi presbiteri ülésen egy beadványt nyújtott át Várady esperesnek, amelyben többek között ilyen mondatok vannak: „Ezen alkalommal emlékezzék István vértanú, Pál és Péter apostolok, Husz János, Luther Márton és az eperjesi vártanuk kimozdításukra, amelyeket, ha hamis is, de mindenkor megelőzött egy közhírrel tett vádemelés. Mivel semmi konkrétumot nem látok, én úgy látom, hogy megtörténhetik a jövőben is, hogy valaki visszaélve egy magasabb fórum nevével, rátelefonál püspökeinkre, vagy akár a gyülekezetünkben bizonyára megszeretett esperes-lelkész urat 8 napon belül emelje ki szolgálatából és ezen felhívásnak minden egyéb konkrétum hiánya ellenére megfelelünk. Nem is olyan régen, 5-8 évvel ezelőtt átéltünk olyan, a személyi kultusz és egyebeken felépült felelőtlen törvényellenességeket, amelyek egyházunk és egyházközségünk igen súlyos anyagi és lelki kárát jelentették, és amelyek alapját éppen napjainkban, a világi oldalon a legjobban és leghatározottabban a XXII. moszkvai pártkongresszus ítélte el. – A gyülekezetünk által szeretett és megbecsült lelkészt minden vád és fegyelmi nélkül kívánja a felettes, egyházi hatósága az évtizedek alatt elért beosztásából kimozdítani és lehetetlenné tenni a kulturális elhelyezkedésében, gyermekei nevelésében, lakásviszonyában és az eddiginél jelentősen kedvezőtlenebb szolgálati és kereseti körülményekbe helyezni. Az ilyen elhelyezés súlyosan ütközik alkotmányunk Munka Törvényébe is. Ezért a felelősséget gyülekezetünk tanácsának már most át kell hárítani az okozat nélkül kimozdító felettes hatóságra.”

A december 13-án tartott presbiteri ülésén ismételten felszólalt. Egy alkalommal demagóg módon utalt arra, hogy „Kendeh Györgyöt egy havi 600 forintos állásba akarják áthelyezni”. Az esperes erre ismertette a díjlevél tervezetet, amely szerint a kistarcsai állás jövedelme eléri a havi 3000 forintot.

Pós felszólalásai után dr. Komjáthy Miklós levéltáros röviden így fejezte ki róla véleményét: „Ez egy marha.” Majd: „Magyarországon már csak az egyháznál és a futballpályákon lehet pofázni, lassan már csak az egyházban”.

A haladó gondolkodásúak, mint Belohorszky Lajos, dr. Komjáthy Miklós, dr. Asbóth László, Dauda József, Kari Károly stb. mind elítélik és károsnak tartják Pós magatartását. Általában az a véleményük, hogy amíg a presbitériumban szólal fel, addig még lehet felszólalni ellene, de a gyülekezetben való bomlasztó tevékenysége ellenőrizhetetlen.

Pulay István gyári munkás, XI., Kisköre u. 16. III. lépcső. Pósnak méltó társa. Fiatal ember, felszólalásaiban szenvedélyes, de nem művelt és ügyetlen. Állandóan Pártunk és Kormányunkra hivatkozik. A november 16-i ülésen kijelentette, hogy ellenőrizni kell Grnák Károly csoportvezető tevékenységét, mert „ő találta ki a Kendeh-ügyet”. Tipikusan sztálinista módon járt el, egyénieskedve.

A december 13-i ülésen, amikor arról volt szó, hogy Di Gléria Antal felügyelő-helyettest behívta Grnák csoportvezetőt, közölte vele, hogy Kendéht az ÁEH-ban az elnökhelyettes fogadja. Erre Pulay megjegyezte: „Mi nem az elnökhelyettes elvtárssal akartunk beszélni, hanem a miniszter elvtárssal”. Ez a hang egy presbitériumban persze feltűnő.

Di Gléria Antal felügyelő-helyettes (akit erre a tisztségre még Kendeh György jelöltetett az utolsó presbiteri ülésen), XI., Fehérvári út 24. II. állítólag jó képességű mérnök egy mérőműszereket gyártó vállalatnál.

Két fia disszidált, az egyik Svédországban van, a másik Angliában. Felesége ez év nyarán útlevelet kapott Svédországba, ahová a másik fia is elutazott. A fiúkról azt mondta Di Gléria, hogy „élik jó világukat”. Amikor december 10-én reggel a kávé ára csökkenését közölték az újságok, Di Gléria gúnyosan megkérdezte: „De milyen kávét kapunk a pénzünkért? Csak szovjet kávét.” Egy jelen volt presbiter kénytelen volt megjegyezni: „Azért a szovjet kávé is csak kávé. Egyébként biztosan tudom, hogy Brazíliával kötött megegyezés következtében ment le az ára”.

Di Gléria dr. Rákos László jó barátja. Gyűléseken egymás mellet ülnek, és ha dönteni kell valamiben, összesúgnak, hogy mit csináljanak.

Dr. Rákos László gondnok, a sajtóosztály volt könyvelője, akit 1957-ben Botta István vitt oda Isó Pállal együtt. Mindkettőnek egyszerre mondott fel a sajtóosztály elnöksége, XI. Schönherz Z. u. 5.

Magatartásában, kijelentéseiben nagyon óvatos. Minden kérdést megtárgyal Kendeh Györggyel, és ezt nem is titkolja. Utasította Uzoni Lászlóné irodatisztet, a pénztár kezelőjét, hogy Várady esperes egyedüli intézkedéseit anyagi ügyekben ne hajtsa végre, csak ha Rákossal megbeszélte. Magatartására jellemző, a Botta-vonallal való jó barátsága.

Strenge Frigyes nyugdíjas, XI. Bertalan L. u. 24. volt bélnagykereskedő, üzemtulajdonos. Államosítás után vállalati szolgálatba lépett, onnan gazdasági okokból letartoztatták és két évre ítélték.

Állandóan kisegít az irodában, hogy mindent halljon és jelent Kendéhnek. Uzoni Lászlóné szerint tőle állandóan hűségnyilatkozatot kér Kendeh mellett. Kijelentéseiben óvatos. Ő volt a ruhaakció idején a raktárvezető. Saját bevallása szerint, amikor a Kendeh-ügy kezdődött, még október elején, a raktárban levő ruhaneműeket gyorsan szétosztották és vidékre is küldtek belőle.

A felsoroltak azok, akik tanácskoznak Kendéhvel és tanácsot is adnak neki. Az alapgondolat az, hogy ellenállást kell tanúsítani. Ők buzdítják az embereket, hogy keressék fel sorban Vető Lajos püspököt, hogy ne járjanak templomba és ne fizessenek járulékot. Tény, hogy a látogatottság csökkent és egyes bevételek is, de még nem jelentősen.

Megjegyzés: Kendeh György lelkész áthelyezésével kapcsolatos vitákban a fenti személyek a hangadók és szervezők. Kendeh György bizalmas kapcsolatai.

Baji László sk. (aláírás)

(Baji László

r. őrgy.)

Ügynök feladata: további adatokat szerezzen be a fenti személyekről. Készítsen jellemzést (olvashatatlan) ifjúsági munkájáról az ifjúsági munka vezetőjéről (kézzel írva)

Készült: 3 pld.

3. lap

Gépelte: Cs. É.

Géczi Róbert

Kép forrása: Evangélikus.hu