Kevés olyan külföldön kibocsátott bélyegről van tudomásunk, amely – akárcsak közvetett módon – emlékeztet az 1956. évi magyar forradalom eseményeire vagy a forradalom utórezgéseire, például a szovjetek magyarországi intervencióját követő – s a drámai méretei miatt nemzetközivé duzzadó – menekültkérdésre utaló motívumokat tartalmaz.

Ilyen például a Dán Királyi Posta által 1957. március 25-én kibocsátott halványpiros hátterű bélyeg, amelyen Dánia királyának, IX. Frigyesnek (1899–1972) a portréja és mellette fekete betűkkel az Ungarns-hjælpen, vagyis a Magyarország segélye felirat látható. Ebből, a ma már relikviának számító, s leginkább csak magángyűjteményekben fellelhető bélyegből összesen 2.434.800 darab került forgalomba. Ez egy 30+5 örés, úgynevezett „feláras” bélyeg volt, ami azt jelentette, hogy a Dán Vöröskereszt (Dansk Røde Kors) minden eladott példány vételárából 5 örét a magyarországi karitatív programjára és a magyar menekültek támogatására fordított.

Az, hogy a Dániában befogadott magyar menekültek segélyezését, a humanitárius célokat szolgáló gyűjtést a – dán társadalom politikai erővonalak fölötti egységét megtestesítő – király személyével népszerűsítették, nyilván csak úgy volt lehetséges, ha ehhez ő is a beleegyezését adta. A három leánygyermeket nevelő, evangélikus vallású uralkodó a keresztény humanizmus jegyében már korábban tanúságot tett arról, hogy a szívén viseli az 1956. november 30-án az országba érkezett közel ezer magyar honosságú civil sorsát. A dán társadalomhoz intézett 1957. évi újévi rádióbeszédében hangsúlyozta, hogy azokra is gondol az ünnepek alatt, „akiket elűztek a hazájukból, és Dániában találtak menedéket”.

A Dán Vöröskereszt alkotta a gerincét a Dán Menekültsegélyezési Tanács néven 17 civil segélyszervezet szövetségeként létrejött ernyőszervezetnek, amely a magyar menekültek elhelyezésének és segélyezésének összehangolása céljából alakult meg. A Menekültsegélyezési Tanács megalakulása szervesen köthető a dán külügyminisztériumban tartott, H. C. Hansen miniszterelnök által elnökölt 1956. november 14-i tanácskozáshoz, amelyen a kormányfő bejelentette, hogy a dán kormány 200 menekült befogadásáról határozott, és kérte a segélyszervezetek közreműködését a menekültek befogadásnak és ellátásának koordinálásában. A külügyi tárca élén is álló Hansen javaslata az volt, hogy Dánia egy kizárólag nőkből és gyerekekből álló kontingenst vegyen át az ausztriai menekülttáborokból. Azonban tíz nap múlva, november 24-én a kormány ezen létszám ötszörösének, azaz 1000 menekültnek a befogadásáról döntött, s ebbe a csoportba férfiakat és nőket egyaránt felvehettek. Az eredeti elképzelések módosulásához két tényező is hozzájárult. Először is Louis le Maire, a Dán Vöröskereszt elnöke, aki nem sokkal korábban ellátogatott az ausztriai menekülttáborokba, az ottani súlyos helyzetről szerzett tapasztalataival érvelve arra biztatta a kormányt, hogy emelje meg az eredetileg tervezett létszámot, s ezzel hatékonyabban segítse a Nemzetközi Vöröskereszt munkáját, illetve vegye ki a részét Ausztria tehermentesítéséből. A Dán Vöröskereszt, tizenhárom másik ország Vöröskereszt-szövetségével egyetemben, már 1956. november elején állandó képviseleti irodát nyitott Bécsben. Továbbá az ellenzék vezető ereje, a Dán Konzervatív Néppárt 2000 menekült befogadását követelte a kormányzattól. A magasabb létszám akkor még jobban igazodott a szovjetek magyarországi beavatkozása miatt erősödő szovjetellenes közhangulathoz, a kormány pedig a társadalom nyomása alatt nyilván nem tehette meg, hogy nem talál módot legalább valamiféle kompromisszumos, köztes megoldásra. 1956 és 1961 között végül a családegyesítésekkel együtt összesen 1400 magyar menekült talált új otthonra Dániában, akik közül mintegy 250 fő, a megérkezése után, vöröskeresztes központokban nyert elhelyezést. A magyar forradalmat követő hónapokban a Dán Vöröskereszt kórházi felszereléseket, gyógyászati eszközöket, gyógyszereket szállított Magyarországra, így tevékenyen kivette a részét a szovjet intervenció utáni humanitárius katasztrófa enyhítéséből is.

Ezekre részben a fenti bélyeg eladásából befolyó összeg nyújtott fedezetet.

Ezúton szeretnénk köszönetet mondani Kovács Emilnek, amiért felhívta a figyelmünket eme becses relikviára.

Seres Attila