Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeit az Amerikai Egyesült Államokban élő magyar emigráció tagjai élénk figyelemmel kísérték. 1956. október végén Eckhardt Tibor vezetésével az amerikai magyarság jelentős személyiségei egy olyan jótékonysági szervezet megalakítását határozták el, amelynek egyetlen célja az volt, hogy a magyar szabadságharc áldozatainak segítségére siessen. A First Aid for Hungary névre keresztelt segélyszervezetet hivatalosan 1956. november 5-én jegyezték be New York államban, tiszteletbeli elnöke Herbert Hoover volt amerikai elnök lett.  A szervezet new york-i központi irodája gyűjtötte Amerikában a pénzbeli és természetbeni adományokat, majd azokat Ausztriába továbbította, ahol Lengyel Béla, a volt magyar királyi honvédség egykori altábornagya vezetésével az Ungarische Soforthilfe elnevezésű bécsi központ gondoskodott azok rendeltetésszerű felhasználásáról. A First Aid for Hungary eredeti elhatározása értelmében ideiglenes szervezetként működött és többnyire önkéntes munkaerőkkel végezte jótékonysági tevékenységét. A kezdetben három hónapra tervezett segélyakció lezárására végül 1958. március 13-án került sor, amikor a szervezet kimondta jótékony munkájának befejezését és feloszlását.

Míg kezdetben valódi elsősegélyként élelmiszer, ruházat, gyógyszerek, orvosi eszközök rászorulókhoz való eljuttatása volt a legfontosabb feladatuk, 1957 februárjától az igazgatóság a menekült magyar fiatalok iskoláztatásnak, képzésének támogatását is programjába iktatta. Különös figyelmet fordítottak a középiskolai oktatásra, így segítették az innsbrucki magyar iskola bővítését, illetve a bajorországi Burg Kastlban működő magyar gimnázium fejlesztését.  A felsőfokú tanulmányok befejezését tették lehetővé a leuveni egyetemen biztosított ösztöndíjak, valamint az amerikai továbbtanulás útját megnyitó, menekült magyar diákok számára létrehozott ösztöndíjalap. A szervezet végelszámolása szerint 1.143.055 dollár gyűlt össze, amelyből 1.052.444 dollárt fordított pénz-, illetve természetbeni segélyezésre működése során.

Zwack Pétert – akinek az 1940-es évek végén távoznia kellett Magyarországról – Chicagóban érte az 1956-os forradalom híre. Saját borimportőr cégét irányította és aktívan részt vett a magyar emigráció életében. A jótékonysági szervezet egyik kezdeményezőjeként és Eckhardt Tibor munkatársaként, a First Aid for Hungary chicagói osztályát vezetve bekapcsolódott az adományok gyűjtésébe, illetve személyesen is segítséget nyújtott az Amerikai Egyesült Államokba érkezett menekülteknek. Visszaemlékezései szerint vezetésével több, mint 120 000 dollárt gyűjtöttek az emigrációba kényszerültek életkezdésének támogatására.

Zwack Péter irathagyatékának rendezésekor a segélyakcióhoz kapcsolódó dokumentumok is előkerültek, közöttük jelentősebb mennyiségben az adományozó csekkeket tartalmazó, 1956–57-ből származó borítékok, amelyekből néhány példány a családtörténeti kiállításon is megtekinthető. A Zwack család ajándékaként az eredeti adománygyűjtő borítékok többsége, az adakozásra felhívó levél, az adományokat kísérő válaszok, az akcióról beszámoló újságkivágatok, Zwack Péter tevékenységét elismerő kitüntetések másolatai kerültek Levéltárunk dokumentumai közé.

Kissné Bognár Krisztina