Bár a Munkásőrség megalakítását követően pár évvel később a határőrséggel együtt már részt vett a határ őrizetében, ennek ellenére csak 1963-ban foglalták össze részletesen a testületnek az ezzel kapcsolatos működési alapelveit. Mindennek során a munkásőrök részvétele a létszámpótlás kiegészítésére mellett a „társszerv” tagjainak a megfigyelésére is szolgált.  Bár a határőrségbe sok esetben a rendszer számára megbízható személyeket vették fel, illetve sorozták be.

 A határőrizeti tevékenységgel kapcsolatban lényeges kiemelni, hogy a határrend megsértésének nem csak a határon történő átlövést vagy a behatolást tekintették, hanem az „átbeszélést” vagy a sértő feliratok és rajzok megjelentetését is. Így a határon szolgálóknak nem csak a határsértők elfogása, hanem az ellenséges propagandaanyagok felkutatása, „harc az ellenforradalmi elemekkel, diverzánsokkal és kémekkel” is a feladatává vált. Ennek érdekében a határőrség és a munkásőrség tevékenységét alegységek szintjén is kidolgozták. A különböző parancsnokságoknak egymással állandó összeköttetésben kellett lenniük, és adott esetben „operációk végrehajtása” is a tevékenységük részét képezte, természetesen nem orvosi értelemben. „Ennek során útvonalak, vagy terepszakaszok, mélységi területek és irányok lezárása, épületek és területek átkutatása, közlekedési eszközök ellenőrzésére kerülhet sor.” – tartalmazta a szabályzat. Bizonyos helyzetekben a forgalom teljes lezárását is végrehajthatták. Ugyanakkor a munkásőrnek magánemberként is akadtak feladatai, így határsértés vagy annak kísérlete esetén e tény jelentése, illetve a mezei munkákat végző személyek figyelése, idegen személy észlelésekor annak megfigyelése, érkezésének jelentése. A határhoz közeli lakóhelyük és ezáltali hely- és emberismeretük kiegészítette a határőrök tudását. Megerősített szolgálat esetén a munkásőröket igénybe lehetett venni járőrszolgálatra, objektumok és a terep figyelésére, okmányok ellenőrzésére, harckészültségben lévő határőr járőrök megsegítésére. Járőrözés esetén együtt a határőrökkel, vagy kizárólag munkásőrök teljesítettek szolgálatot. Az ennek során elfogott határsértőket stb. meg kellett motozni, de a hölgyek esetében ezt igencsak ellentmondásosan szabályozták: „Nő határsértő elfogása esetén a járőr motozást nem hajthat végre, de az előbb említett tárgyakat (fegyver stb.-kieg. a szerzőtől.) szintén el kell szedni.” Az elfogottakat olyan helyeken tilos volt kísérni, ahol nagyobb tömeg gyűlt össze, ebből is nyilvánvaló, hogy az újfajta politika jegyében a lehető legszükségesebb mértékben igyekeztek csak a társadalmat provokálni. A következő típusú járőröket különböztették meg: álló, mozgó, szakasz, figyelő, okmányellenőrző és ellenőrző járőr. Utóbbiak feladata a többiek ellenőrzése volt, ám azt nem tudjuk, hogy ilyen tevékenységben a munkásőrök milyen arányban vettek részt. A határsértők üldözésére egyébként úgynevezett kutatócsoportokat hozta létre.

A fegyverhasználatnak ugyanakkor tág keretet szabtak, így az olyan személy ellen is lehetett használni, „…- aki magatartásánál, viselkedésénél fogva gyanús és a járőr felszólítására nem áll meg, hanem szökni próbál és ennek megakadályozására más módon lehetősége nincs…” Emellett a bűncselekmény megakadályozásában, a járőr megtámadása és a határzár megrongálása, vagy épp őrizetből megszökött személy elfogása során is helyt adtak a fegyverhasználatnak. A határ őrzését végrehajtó szerveknek a szocialista törvényesség bármilyen módon történő megsértése is tilos volt.

 A fentieknek megfelelően a munkásőrök közül sokan vettek részt a határőrizetben egészen 1989 nyaráig, amikor a Németh-kormány végre megszűntette ezt a tevékenységüket. Ennek során kiemelt szerepet kapott az osztrák határ, hiszen a nyugati égtáj felé többen próbálták meg elhagyni az országot. A „baráti” államok határvonalán nem az emigráció lehetősége merült fel, hanem leginkább a különböző árúk csempészése.

 

Kiss Dávid

Kép: Fortepan / Urbán Tamás