Hóman Bálint

HVG.hu, 2015. augusztus 18.

Hóman Bálint politikai tevékenysége védhetetlen és vállalhatatlan – nyilatkozta ki az utóbbi napokban az Orbán-kormány immár három minisztere is. Csak hát „a megbízatásom előtt hozott döntést az Igazságügyi Minisztériumnak” végre kellett hajtania – indokolta Trócsányi László, hogy tárcája miért támogatja mégis 15 millió forinttal a háborús bűntett vádja alól nemrégiben rehabilitált történész-politikus Székesfehérvárott felállítandó szobrát.
A jelentős középkorász történészként jegyzett Hóman Bálint szakmai rehabilitálása már közvetlenül a rendszerváltás után napirendre került, akkor, amikor 1990-ben, sok évtizedes agyonhallgatás után ismét nyomdafestéket látott a két világháború közötti történelmi felfogást meghatározó, öt kötetbe szuszakolt Magyar Történet, melyet nem csupán a szakma, a köznyelv is csak „Hóman-Szekfűként” becézett. (A „vérbeli, közönségnek íródott” történelemkönyv társszerzője az ugyancsak kanyargós pályájú Szekfű Gyula volt.)
(...)
Hóman-szobor kormánytámogatással

Székesfehérvár közgyűlése ezt követően döntött a Hómant díszmagyarban megörökítő bronzszobor felállításáról, s különített el a költségekre 2 millió forintot, amit az akkori közigazgatási és igazságügy miniszter, Navracsics Tibor fejelt meg 15 millióval. A város központjába, a Bartók Béla térre tervezett szobor felállításának híre néhány hete tiltakozási hullámot indított el, felháborodását fejezte ki a Zsidó Világkongresszus, legutóbb pedig Lebovits Imre, a Holokauszt Emlékközpont felügyelő bizottságának elnöke szólította fel nyílt levélben a szobortámogatókat álláspontjuk megváltoztatására.

Az „érdemtelen támadásokat” megelégelve ragadott aztán tollat Hóman újkori életrajzírója, Ujváry Gábor, a tavaly indult VERITAS Történetkutató Intézet tudományos kutatócsoportjának vezetője, s két hosszú cikkben osztotta ki a „túlbuzgó kritikusokat”, mondván: a történelmi eseményeket nem saját koruk viszonyai között elemzik, így aztán Hómant „sokkal keményebben bélyegzik meg, mint 1946-os vádlói valaha is óhajtották”.

tovább a weboldalra
archivált PDF