Magyar Nemzet, 2020. július 31.

Karsai László Szabadkőművesek, propagandisták, besúgók című írásában olvasható: „Szakács téved: Ungváry Krisztián nem egy tézist adott elő, hanem 224 oldalas könyvének 275 lábjegyzete közül az egyikben az egyik mondatot rosszul fogalmazta meg. Ezzel szemben Szakály Sándor jó hat évvel ezelőtt kifejtette, hogy az 1941-es zsidó deportálás tulajdonképpen ’idegenrendészeti eljárás’ volt. Sokan, alaposan megbírálták ezért, és ő semmiféle érvet nem tudott álláspontja védelmében előadni. Ideje tehát lett volna arra, hogy alaptalan, holokauszt-relativizáló gondolatficamát visszavonja, eddig nem tette.”

Tovább a linkre

Megjegyzés: Szakály Sándor ominózus, igen sokat támadott, 2014. január 17-én az MTI által közreadott interjújában a következő olvasható: „… arról is beszélni kell, hogy a Magyarországról kialakított képpel ellentétben az itteni zsidóságot igazán attól kezdve érte jelentős veszteség, amikor a német haderő bevonult Magyarországra, s így az ország szuverenitása erősen korlátozottá vált 1944. március 19. után. Utalt arra, hogy a történészek közül többen úgy ítélik meg, 1941-ben Kamenyec-Podolszkba történt az első deportálás a második világháborúban Magyarországról, de véleménye szerint ez inkább idegenrendészeti eljárásnak tekinthető, mert azokat, akik nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, ide toloncolták ki. Amikor kiderült, hogy sokakat közülük meggyilkoltak, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter lehetővé tette a visszatérést Magyarországra – hangsúlyozta.”