mandiner, 2015. augusztus 28.

1944-re a magyar hivatalnokréteg és a tisztikar jelentős része úgy gondolta, hogy a magyar nemzeti érdekeket csak a németekkel közösen lehet megvédeni. Ezzel szemben Koszorús Ferenc ezredes lövetni is hajlandó volt a kiugrani készülő Horthy Miklós parancsára.

1944. július 6-án előbb Óbudán, majd a főváros többi részében is arra ébredtek az emberek, hogy páncélosok lepik el az utcákat. Ez alkalommal nem német lánctalpasok, hanem magyar Turán és Toldi harckocsik valamint egyéb páncélozott harci járművek nyomultak Budapestre.

Nem csak a magyar lakosság, hanem a megszálló német hatóságok is ekkor szembesültek azzal, hogy létezik egy nagyobb magyar páncélos egység a Honvédség keretein belül. A Páncélosokkal az életért kötet egyik szerkesztője, Hantó Zsuzsa szerint e hadtestet Budapest környékén elszórva csoportosították. Nem csak Esztergomon és Aszódon, hanem más, a főváros közelében lévő településeken is voltak alakulatai, pont azért, hogy ne szúrja a Magyarországot megszállva tartó németek szemét. (...)

*

Az ügy további előzménye, hogy legkésőbben június 8-án vagy 10-én Magyarországon is hozzáférhetővé váltak az Auschwitz-jegyzőkönyvek, amelyekből egyértelműen kiderült, hogy a  felső-sziléziai település határában nemcsak munkatábor – ilyenből volt bőven a Német Birodalom területén – hanem halálgyár is működik. (...)

Nem könnyű eldönteni, hogy igaza van-e azoknak, akik azt állítják, hogy Horthynak legkésőbb 1943. április 16-17-én, Adolf Hitlerrel és Joachim von Ribbentrop külügyminiszterrel való (első) klessheimi találkozóját követően immár nem lehettek illúziói a nemzetiszocialisták elképzeléseivel kapcsolatban, hiszen Ribbentrop közölte „a zsidókat vagy meg kell semmisíteni vagy koncentrációs táborokba (kell) szállítani”.

A történészek másik része, mint például Szakály Sándor és Ujváry Gábor ezzel szemben úgy látja, hogy Horthy számára ezek a kijelentések hihetetlenek voltak. Mindezt 1944-ben az is alátámasztani látszott, hogy az év tavaszán a Német Birodalom hátországában óriási volt a munkaerőhiány. Viszont hogy a deportálásokkal nincs minden rendben – mint azt Thomas Sakmyster az Admirális fehér lovon című – eredetileg az Amerikai Egyesült Államokban megjelent monográfiájában is megírja –, a kormányzónak már 1944. május 15-ét megelőzően, tehát még a deportálások megindulása előtt gyanús volt mindaz, ami vidéken történt. Ennek hangot is adott.

tovább a weboldalra
archivált PDF