Hóman Bálint

Magyar Napló, 2015. szeptember

Bába Iván Rendszerváltoztatás Magyarországon című újonnan megjelent, kétszáz oldalnyi terjedelmű nagyesszéjének már a címe is figyelemreméltó – mindenekelőtt azért, mert nagyfokú írói tudatosságra vall. Ez a címadás, majd a rá vonatkozó reflexió a kötet előszavában, illetve az utóbbira való visszautalás a zárófejezetben pontosan kijelöli a szerző történetértelmező pozícióját. Nem véletlen ugyanis, hogy Bába Iván – az 1980-as évek második felében és az 1990-es évek elején lejátszódó politika-, társadalom- és gazdaságtörténeti folyamat(ok) legismertebb összegző elnevezései közül – nem a „rendszerváltás” és nem is a „rendszerváltozás”, hanem a „rendszerváltoztatás” fogalmát preferálja e művében. Mindez szorosan összefügg azzal, hogy Bába – bár nem romance-szerű kollektív üdvtörténetet ír – az általa bemutatott processzust különlegesek, történelmi jelentőségűnek, mi több: eredendően pozitív értéktartalmat hordozó eseménysornak tartja, és ...

archivált PDF