VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár
VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár
Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság 284. sz. körlevele, 2018. április 5.
„[…] a VERITAS Történetkutató Intézet […] hírlevelet jelentet meg a világhálón, amelyben az intézmény munkatársaival, illetve az általuk művelt témákkal kapcsolatos eseményekről és eredményekről nyújt tájékoztatást.”
Sonline, 2018. március 30.
Somogyi Hírlap, 2018. március 31.
„A nyolc fejezetből építkező, arányos tagolású interjúkötetet nemcsak témája, hanem műfaji sajátosságai miatt is jó kézbe venni. A pergő beszélgetések által ugyan történészprofesszor szól hozzánk, ám teszi ezt közérthetően, az ismeretterjesztés szándékával, s ugyan mondandójában olykor érzünk némi vitriolt, ami csak a beszélgetések javára válik” – olvashatjuk Lőrincz Sándor könyvismertetőjében.
The New York Times, 2018. március 27.
„Nagyszabású portrét közölt az Orbán-rendszerről a New York Times, és egy ilyen cikk már csak azért is érdekes, mert megmutatja, hogyan láttatja Magyarországot a világ egyik legbefolyásosabb és szakmailag is legnívósabb lapja” – olvashatjuk Patrick Kingsley How Viktor Orban Bends Hungarian Society to His Will (Hogyan erőszakolja rá akaratát Orván Viktor a magyar társadalomra) cikkéről.
Az írásban szó esik a VERITAS Intézetről, valamint Szakály Sándor főigazgatóról is. A The New York Times újságírója kérdéseivel felkereste Intézetünk főigazgatóját, aki részletesen válaszolt a feltett kérdésekre. A cikk szerzője a válaszokat figyelmen kívül hagyva a valóságot tendenciózusan elferdítető szöveget közölt le. A két letölthető PDF-en angol nyelven, valamint magyar fordításban olvashatóak Patrick Kingsley kérdései és az azokra adott főigazgató válaszok.
Megjegyzés: Szakály Sándor ominózus, igen sokat támadott, 2014. január 17-én az MTI által közreadott interjújában a következő olvasható: „… arról is beszélni kell, hogy a Magyarországról kialakított képpel ellentétben az itteni zsidóságot igazán attól kezdve érte jelentős veszteség, amikor a német haderő bevonult Magyarországra, s így az ország szuverenitása erősen korlátozottá vált 1944. március 19. után. Utalt arra, hogy a történészek közül többen úgy ítélik meg, 1941-ben Kamenyec-Podolszkba történt az első deportálás a második világháborúban Magyarországról, de véleménye szerint ez inkább idegenrendészeti eljárásnak tekinthető, mert azokat, akik nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, ide toloncolták ki. Amikor kiderült, hogy sokakat közülük meggyilkoltak, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter lehetővé tette a visszatérést Magyarországra – hangsúlyozta.”
Comment: The following can be read from Sándor Szakály’s MTI interview conducted on January 17th, 2014: “...in contrast to the general image of Hungary in WWII, it should also be noted that truly significant suffering by Hungarian Jewry occurred upon the occupation of Hungary by German troops on March 19th, 1944, from which point the sovereignty of the country was severely limited. He suggested that several historians had come to the conclusion that the first deportation from Hungary during WWII had taken place in Kaminits-Podilskiy in 1941, but that in his opinion this action could be instead referred to as an immigration procedure, for those without Hungarian citizenship were sent there. He also emphasized that when it became known that many of the deportees had been killed, Hungarian Minister of the Interior Ferenc Keresztes-Fischer allowed repatriation to Hungary on their behalf.”
24.hu, 2018. március 25.
Ismeretlen szerző Ezért zsidózik, aki zsidózik címmel közölt recenziót Ungvári Tamás Felperzselt ország. Sorsfordító évek emlékiratai kötetéről.
„A két oldalról érzett fenyegetés újabb kibúvót kínált, az olyan ráforrasztott ideológiákkal, mint a ’két pogány közt’ vagy a ’kényszerpálya’. Romsics Ignác figyelte meg, hogy ebben a marxista történetfelfogás szépen érintkezik a szélsőségesen konzervatívval. Ránki György, megértően, Magyarország geopolitikai helyzetével magyarázta a kül- és belpolitikai mozgástér szűkülését. C. A. Macartney plasztikus megfogalmazását kölcsönözve az erős külföldi nyomás a lejtőn való lecsúszás ismételt eseteit produkálta, s csak gyengülő kísérletek születtek a zuhanás megakadályozására.
A ’kényszerpálya’ magyarázat évtizeddel később a konzervatív oldalon is feltűnik Szakály Sándornál, méghozzá a teljes felelősségelhárítás érveivel. A külső tényezők – ezen értsd a geopolitikai helyzetet – és a belső nyomás hatására Magyarország ’olyan kényszerpályára került, melyről elképzelhetetlennek tűnt letérni’.”
HVG, 2018. március 27.
„Ujváry trivializálja a numerus clausust, összemosva konkrét, az 1920-as jogfosztó magyar törvényhez fűződő jelentését általános, szótári jelentésével” – olvasható Szapor Judit válaszában.
ÉS, 2018. március 23.
„De lesz mitől tartania az MTA-nak, illetve kutatóintézeteinek is, hiszen elég egy sürgősséggel meghozott törvény ahhoz, hogy esetleg a nemzetközi ranglistákra hiába ácsingózó NKE részeivé tegyék őket, de legalábbis az NKE profiljába illeszkedő egyedeiket, hátha az idegen tollak majd meghozzák a dicsőséget. Mert az jól látszik, hogy a garmadával alapított és kormányalárendeltségben működő (ál)tudományos intézetek, mint a Veritas, Nemzetstratégiai, Nemzetpolitikai, Migrációkutatási (!), Nyelvstratégiai, Rendszerváltás-kutató és a Terror Házában működő hosszú nevű, nem elfeledkezve a nemsokára megalapítandó – és eredetileg a Jobbik programjában szereplő – őstörténeti intézetről, szóval ezek a feltehetőleg több (tíz?)milliárddal kistafírozott „kutatóhelyek” a nemzetközi tudományban mikroszkóppal sem láthatók, ezért őket hiába is rendelnék az NKE alá, tőlük nem várható javulás” – olvasható Kenesei István cikkében.
ÉS, 2018. március 23.
A hetilap Szakály Sándor Múltunkról és jelenünkről című kötetét is az Írók Boltjának segítségével összeállított könyvújdonságok közé sorolja.
HVG, 2018. március 17.
A hetilap idei 9-dik számában Riba István tárgyszerű cikkében olvasható:„Nemeskürty 150 ezres magyar veszteségről írt könyvében, s fejvesztetten menekülő hadsereget mutatott be. A történészek ezt cáfolják. A katonák számos helyen kemény ellenállást tanúsítottak, sokszor a német csapatok utóvédjei voltak. A gond inkább az volt, hogy amikor egyes csapattesteket vissza kellett volna vonni az első vonalból, azt Horthy – Hitler kérésére – nem engedélyezte. Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök ezért 1942 decemberében azt az utasítást adta, hogy visszamenni senkinek sem szabad. Nincs hátra, csak előre van. Jány Gusztáv tartotta magát ehhez, tovább, mint azt a hadi helyzet indokolta volna, s ezzel feleslegesen tett ki számos magyar katonát a kilátástalan harcnak. Pedig Jány tisztában volt a helyzettel, mint 1943 februárjában a vezérkarnak írta, az a benyomásom, mi már a Don menti harcoknál kialakult, beigazolást nyert, hogy a hadsereg feladata a német egységek biztosítása, ha fegyver nincs, akkor élő tömeg szerepeljen sebességcsökkentő ütközőként”.
HVG, 2018. március 13.
„Ujváry Gábor, a VERITAS Történetkutató Intézet főmunkatársa 2015-ben Hóman védelmében fellépve tagadta, hogy a történésznek miniszterként bármilyen szerepe lett volna a numerus clausus alkalmazásában és fenntartásában […] A Nemzeti Levéltárban fellelhető az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) főtitkára, Friedmann Gyula által Buday Goldberger Leónak, a Főrendiház* tagjának és a budapesti zsidó egyesületi élet egyik tekintélyes vezetőjének írott levél, ami az 1933. decemberi egyetemi, zsidóellenes atrocitásokat kommentálta. A levél több vonatkozásban is új, illetve a szakirodalomban is kevéssé tárgyalt adalékkal szolgál. Például a zsidó egyetemistákkal szembeni erőszakos cselekményekről, a Gömbös-kormány és annak kultuszminisztere, Hóman Bálint zsidókkal kapcsolatos nézeteiről és a numerus clausus gyakorlatáról abban az időszakban, amikor az – 1928-as módosítását követően – hivatalosan nem volt érvényben” – olvashatjuk Szapor Judit írásában.
*Megjegyzés: Dr. Buday-Goldberger Leó 1935 és 1944 között.a Magyar Országgyűlés Felsőházának volt tagja
A HVG honlapján megjelent Ujváry Gábor rövidített válasza. A terjedelmi okok miatt nem teljességében közölt válasz itt olvasható.
Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság körlevele, 2018. március 12.
A Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság körlevelében recenzió jelent meg Kiss Dávid munkatársunk A Munkásőrség története és előzményei című kötetéről. A könyvrecenzió szerzője Parádi József, a társaság elnöke.
ÉS, 2018. március 9.
A patinás irodalmi és politikai hetilap A hét könyvei rovatában szerepel munkatársunk, Hollósi Gábor A pozsonyi hídfő című kötete is.
Heti Válasz, 2018. március 8.
„Egy kutatás nyomán a kormányszóvivő is temette az Árpád-ház finnugor származását, pedig a ’szenzációs’ tanulmány nem erről szól. Az őstörténeti fronton történt mozgások mögött a Fidesz–Jobbik-múltcsata jelei is kimutathatók […] A 2017. december 29-i Magyar Közlönyben olvassuk, hogy 80 millió közforintot különítettek el az Emmi alá sorolt, az ’őstörténeti kutatások rehabilitációjával foglalkozó’ László Gyula Intézet alapítására […] A jelek szerint tehát az intézmény hasonló modellben fog működni, mint a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum vagy a VERITAS Intézet, melyek egymásnak is versenytársai”– olvasható Borbás Barna cikkében.
Szoljon, 2018. március 8.
„Lassan közeledik március tizenötödike, és mindenki elmondja, hogy Petőfi hogyan szavalta, vagy nem szavalta el a Nemzeti Dalt a múzeum előtt…” E szavakkal kezdte az 1848-as legendákról tartott előadását Hermann Róbert hadtörténész, egyetemi tanár a minap a Tiszazugi Földrajzi Múzeumban.
Zsúrpubi, 2018. március 5.
„Azon, hogy a rendszerváltás után majd 30 évet kell várni arra, hogy a közvetve-közvetlenül több ezer ember életét megnyomorító Péter Gábor életrajza megjelenhessen, semmi csodálkoznivaló nincs. Elég, ha abból a tényből indulunk ki, hogy Péter Gábor mindenféle felelősségre vonás nélkül halt meg 1993-ban, feleségét, a legmélyebb részletekig beavatott Simon Jolánt pedig 2000-ben helyezték örök nyugalomra. Kevéssé hihető, hogy a magyar közvélemény elutasító lenne abban, hogy a volt államvédelmi altábornagyot legalább egy szimbolikus perben elítéljék. Azonban az ilyen irányú igazságszolgáltatás intézményes és jogi feltételeinek megteremtését a harmadik magyar köztársaság elsinkófálta, jelentve az egyetlen közös pontot a jobb és baloldali kormányzatok politikájában. Pedig minden csak a jóakaraton és némi lobbin múlik.”
HVG, 2018. március 1.
„Először Szakály Sándor hívta fel a figyelmet az irodalomtörténész könyvének problematikus pontjaira, majd Szabó Péter és Dombrády Lóránd is részletesen írt a kérdésről” – áll Riba István Elátkozott regiment című cikkében.
Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar, 2018. március 5.
Harai Dénes egyetemi tanár Az Igazság elszántságával közölt recenziót Szakály Sándor Múltunkról és jövőnkről című interjúkötetéről.
„Szakály Sándor érzi a történelmi hagyományokban lévő belső kapcsot, a magyar lélek dimenzióit. Sem a lokális, sem az egyetemes nincsenek önmagukban, hanem szüntelenül átjárják egymást, gondoljunk arra, hogy a lokális-regionális történelemben, időről-időre felvillannak egyetemes eszmék, (felvilágosodás, reformáció, stb.), mint ahogyan az egyetemes eszmékért való harcban is felvillannak lokális helytállások, mint például a magyar 1848, és 1956. A magyar szellemi életet telerakják csapdákkal: ’Magyarországon van egy hangos kisebbség, amely állandóan – és teljesen tévesen – fasizmust kiált, s ezáltal érzelmi, politikai síkra terel történeti, jogi kérdéseket, már csak azért is, mert közülük sokan eszmei vagy akár rokoni kapcsolatban állnak egykori ávósokkal, népbírákkal, népügyészekkel, kommunista pártfunkcionáriusokkal.’ – céljuk a nemzet belső összetartozását s az erkölcsöket lazítani. Nem véletlen, hogy a jelenünk szempontjából a XX. századnak a VERITAS Intézet által vizsgálat alá vont időszakai igen neuralgikusak. Az igazságot nem lehet kiosztani a nemzeteknek, maguknak kell megszenvedett történetükből kidolgozni azt, erre hivatott Szakály Sándor által vezetett VERITAS intézet, a társadalomtudományi kutatások új típusú szellemi műhelye. Valóban, - egyetértve Szakály Sándorral - szükség lenne olyan nyílt fórumokra is, ahol elfogulatlanul vitatkozhatnának kutatók, tanárok, hallgatók, a még mindig neuralgikus kérdésekről. Az egyetemi tudományosság megújítása új szellemiségű egyetemek létrehozását igényli” – olvashatjuk a kötetet méltató szövegben.
Délmagyar, 2018. február 21.
„Hermann Róbert, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokhelyettese köszöntőjében kiemelte: 1848 előtt nem volt saját hadseregük a magyaroknak. 1848 tavaszán alig néhány hét alatt a semmiből jött létre a magyar honvédség, amely június végétől, július elejétől már a hadszíntéren harcolt” olvasható a Megnyitották a 170 éves a Magyar Honvédség című programsorozatot cikkben.
Magyar Narancs, 2018. március 1.
„A képzés oktatói a Terror Háza, a VERITAS Történetkutató Intézet és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatói voltak”. Pálos Máté Őfelsége sírrablója című cikke.
Magyar Nemzet, 2018. február 17.
„A harmadik világháború bekövetkeztekor kisegítő szerepet szántak az 1957-ben szerveződött egységeknek” – írja Pethő Tibor Kiss Dávid A Munkásőrség története és előzményei című kötetét bemutató cikkében.
Felvidék.ma, 2018. február 15.
„Jó folyóirathoz illőn már a címlapjával felhívja a figyelmet – persze csak a történelem iránt érdeklődőkét – a Rubicon februári száma. Kik bombázták Kassát? – teszi fel bombára emlékeztető i betűjével a mindeddig megnyugtatóan meg nem válaszolt kérdést, majd a cikk szerzője, Szakály Sándor hozzátesz még egy kérdőjelet: A magyar történelem örök rejtélye marad?” – olvasható Cservenka Judit Kik bombázták Kassát? – a Rubicon februári számának tartalma című írásában.
Székely Hírmondó, 2018. február 13.
A háromszéki napilap oldalain Borbély Zsolt Attila a II. világháború eseményeinek különböző szemléletéről, eltérő narratíváiról közli véleményét. „Minden okunk megvan arra, hogy értékeljük azok erőfeszítését – mint például Schmidt Máriáét és Szakály Sándorét –, akik igyekeznek a fentebb vázolt torz szemléletet a valósághoz közelíteni” – zárja cikkét a szerző.
HVG, 2018. február 8.
Konok Péter történész sajátos időszámításról ír a hetilapban Legyen úgy, mint régen nem volt címmel. Megjegyzi, hogy a történelem a politika szolgálóleánya
HVG, 2018. február 8.
Tóth Richard tollából Orbán kutatóintézete érzelmi zsarolással próbálja megállítani a kivándorlást című írás jelent meg a hetilap online oldalán.
Korunk, 2018. január
Lakatos Artur a Kolozsvárt megjelenő kulturális lapban méltatta Sáringer János és Abdalláh Abdel-Ati Abdesz-Szalám Mohamed válogatásában és szerkesztésében megjelent A szuezi válság és Magyarország – 1956. Diplomáciai íratok című, a VERITAS könyvek sorozatban kiadott művet.
Mandiner, 2018. február 5.
„Ungváry Krisztián anélkül mond megfellebbezhetetlen ítéletet a politika szereplőiről, hogy ismerné e bonyolult kor összes tényezőjét” – írja Kónya Imre, a Boross-kormány belügyminisztere.
Majd így folytatja: „Bevallom, lehangol a politikai közbeszéd alacsony színvonala. Nap mint nap tapasztaljuk, hogy közéleti szereplőket konkrét bizonyítékok nélkül a nyilvánosság előtt tolvajnak vagy éppen hazaárulónak neveznek. Egyes politikusoktól, újságíróktól ezt megszokhattuk és lassan már természetesnek vesszük. De a történészi szakma szabályai mások. Ha egy közéleti szereplőről egy történész ítéletet mond, pontosan kell fogalmaznia, és a tényeket illetően nem bocsátkozhat feltételezésekbe.”
Hírhatár, 2018. február 5.
Telefonáltak Köves Slomónak, hogy a Hollik-gersli nem lesz kóser című cikkében Gábor György írja: „Aztán ne Hollikkal beszélje meg azt, hogy Horthy államférfi volt-e, hanem Hollik főnökével, Orbán Viktorral, aki mostanában ezt elsőként mondta ki, továbbá beszélgessen el azokkal a közszolgálati bértörténészekkel, Schmidt Máriától Szakály Sándorig, akik a Horthy-apológia nagyüzemi futószalag-előállítói, beszéljen azokkal a közjogi méltóságokkal – így az Országgyűlés alelnökével, Lezsák Sándorral –, akik vígan harsogják ugyanezt, ha már…”
Magyar Hírlap, 2018. február 3.
„Csaknem félszáz beszélgetés olvasható Szakály Sándor történész legújabb kötetében, a Magyar Napló Kiadónál Múltunkról és jelenünkről címmel megjelent könyvben, amelybe az utóbbi másfél évtized vele készült interjúit gyűjtötte egybe.” Faggyas Sándor Az igazság szolgálatában című írásában a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatójának könyvét ajánlja.
HVG, 2018. február 1.
Murányi Gábor Mossák kezeit című cikkében írja: „A példát statuáló győztes hatalmak 1945 után Magyarország kormányzóját nem ítélték el háborús bűnösként, még csak a vádlottak padjára sem ültették”.
24.hu, 2018. január 31.
„A 2014-ben alakított Kiemelt Nemzeti Emlékhely Bizottság, amelynek tagja Kövér László, Halász János, Such György, Szakály Sándor és Wachsler Tamás jogot kapott arra, hogy beszóljon a Parlament környékének arculati ügyeibe. Egyik első döntésükkel esztétikai kifogásokra hivatkozva levetették a Kossuth téri Néprajzi Múzeum akkoriban frissen nyitott kiállításának homlokzatra kitett reklámját. A testület beleszólhat többek között abba is, hogy a környéken működő kávézók, éttermek milyen utcai teraszt nyithatnak, a házak homlokzatával kapcsolatban azonban eddig nem merült fel, hogy az is a bizottság döntési körébe tartozna” – írja Spirk József Drónokkal vizsgáltatja az V. kerület házait az Országgyűlés című cikkében.
Bihari Napló, 2018. január 26.
A nagyváradi napilapban olvasható:
„A Magyar Polgári Egyesület az elmúlt években számos rangos konferenciát, előadást szervezett Nagyváradon és Bihar megyében. Mindezeket folytatva, 2018-ban is megszervezik a Polgári Esték nevű, elsősorban a magyar történelemmel foglalkozó rendezvénysorozatot.
Nagy József Barna, a Magyar Polgári Egyesület elnöke a sajtónak arról számolt be, hogy 2018-ban a centenáriumi évre, eseményekre való tekintettel, az előadások 1918-ról, illetve a trianoni békediktátumhoz vezető útról szólnak majd. Összesen tizennégy előadást terveztek be, amelyeket a Partiumi Keresztény Egyetemen hallgathatnak majd meg az érdeklődők. Az előadásokat úgy állították össze, hogy minden alkalommal más témát dolgoznak fel, mutatnak be, de összefüggéseiben a magyarság számára sorsfordító történelmi események hátterére is rámutatnak.
A 1918-as gyulafehérvári nagygyűlés előzményeit, következményeit és a két múlva szintén centenáriumba lépő trianoni diktátum hátterét is bemutatják az érdeklődőknek, természetesen majd 2019-ben és 2020-ban is megszervezve az adott időszakot bemutató változatos előadásokat.
A neves történészek, kutatók, szakemberek és a Polgári Egyesület vezetői azokat várják az előadásokra, akiket érdekel történelmünk jelzett korszaka, akik az igazságot, a történelmi összefüggéseket keresik, akik nem a mítoszt, hanem a tényeket akarják hallani, tudni, ismerni minden időben, így ebben a centenáriumi évben is.
Mint Nagy József Barna elmondta, az első világháború, a nemzetiségi törekvések, a trianoni diktátum nem csupán történelem, hiszen ezeknek a sorsfordító éveknek, eseményeknek máig ható, a jelenünket is meghatározó következményei vannak. Csak úgy tudjuk napjainkban az önrendelkezésért vívott küzdelmünket folytatni, ha maradéktalanul megismerjük a történelmi összefüggéseket, ha tanulunk a hibákból és erőt merítünk a jó példákból. Az Egyesület minden érdeklődőt vár az ingyenes előadás-sorozatra. Azokat, akik legalább tíz előadáson részt vesznek, az Egyesület vezetősége év végén értékes ajándékkönyvekkel és egyéb meglepetésekkel jutalmazza.
Az első előadásra január 30-án, kedden 17 órától kerül sor, amikor Koszta István író, hadtörténész mutatja be Erdély a Nagy Háborúban, 1914–1916 augusztus című kötetét.
A további előadások szintén a Partiumi Keresztény Egyetemen lesznek, a következők szerint: február 20., kedd, 17 óra, Beke Mihály András újságíró, diplomata – Mikor lesz vajon szobra Ceauşescunak?; március 20., kedd, 18 óra, Szidiropulosz Archimédesz történész, a Trianoni Szemle főszerkesztője – Az összeomláshoz vezető út; április 3., kedd, 18 óra, dr. Makkai Béla történész, a Károli Gáspár Református Egyetem docense – Nemzeti(ségi) törekvések az Osztrák–Magyar Monarchiában és a trianoni „békéltetés”; április 24., kedd, 18 óra, Köő Artúr történész, a Károli Gáspár Református Egyetem doktorandusza, a Trianon Múzeum külső munkatársa – Paulusokból Saulusok, Erdélyi román politikusok a dualizmus idejéből; május 8., kedd, 18 óra, prof. dr. habil. Szakály Sándor történész, az MTA doktora, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatója – A honvédő Székely Különítmény, Székely Hadosztály; május 22., kedd, 18 óra, Gottfried Barna történész, a Magyar Nemzeti Levéltár SzabolcsSzatmár-Bereg megyei levéltárának főlevéltárosa – Egy kicsit még nagyobb Románia, Szenátusi és képviselőházi választások 1919-ben a Tiszántúlon; június 5., kedd, 18 óra, dr. Ligeti Dávid történész, a VERITAS Történetkutató Intézet tudományos munkatársa – Háború Erdélyért 1916– 1917; szeptember 25., kedd, 18 óra, Domonkos László író, szerkesztő, a Trianoni Szemle munkatársa – Mi kezdődött azon az 1918-as őszön?; október 2., kedd, 18 óra, dr. Fleisz János történész, egyetemi tanár, a Bihar megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének elnöke – Nagyvárad a változások forgószelében, 1918.; október 16., kedd, 18 óra, Gali Máté történész, a VERITAS Történetkutató Intézet tudományos munkatársa – Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása és a trianoni békeszerződés; november 6., kedd, 18 óra, dr. habil. Ujváry Gábor történész, a VERITAS Történetkutató Intézet tudományos főmunkatársa – Erdély és a magyar kulturális politika a 20. század első felében; november 27., kedd, 17 óra, Nagy Szabolcs történész, a Veszprém Megyei Levéltár munkatársa – Az 1916-os román betörés és következményei; december 11., kedd, 17 óra, prof. dr. habil Gulyás László történész, egyetemi tanár, Szegedi Tudományegyetem – Hogyan született meg Nagy Románia Versailles fényes termeiben?"
444.hu, 2018. január 24.
Horthy Miklósért miséznek a keresztény értelmiségiek Auschwitz felszabadulásának évfordulóján címmel közölt írást akirály. Idézet a cikkből: „Az nem teljesen világos, hogy a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének belvárosi csoportja miért ezt, az országot háborúba vivő, magát nyíltan antiszemitának tartó kormányzó életében semmilyen jelentőséggel nem bíró dátumot választotta az emlékmise időpontjául, cserébe azon felszólalhat az a Boross Péter is, aki szerint Szakály Sándor történész jogosan nevezte idegenrendészeti problémának a kárpátaljai zsidók deportálását és lemészárlását. Erre amúgy Horthy kormányzósága alatt került sor, Horthy tudomásával.”
Megjegyzés: Szakály Sándor ominózus, igen sokat támadott, 2014. január 17-én az MTI által közreadott interjújában a következő olvasható: „… arról is beszélni kell, hogy a Magyarországról kialakított képpel ellentétben az itteni zsidóságot igazán attól kezdve érte jelentős veszteség, amikor a német haderő bevonult Magyarországra, s így az ország szuverenitása erősen korlátozottá vált 1944. március 19. után. Utalt arra, hogy a történészek közül többen úgy ítélik meg, 1941-ben Kamenyec-Podolszkba történt az első deportálás a második világháborúban Magyarországról, de véleménye szerint ez inkább idegenrendészeti eljárásnak tekinthető, mert azokat, akik nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, ide toloncolták ki. Amikor kiderült, hogy sokakat közülük meggyilkoltak, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter lehetővé tette a visszatérést Magyarországra – hangsúlyozta.”
Magyar Idők, 2018. január 20.
Kinek a kulturális diktatúrája? (II. rész) címmel közölt cikkét Szakács Árpád így kezdi: „Kollaborációnak, az értelmiség árulásának minősül-e, ha a balliberális írók, művészek pénzt fogadnak el ’a kultúrát is diktatórikusan’ vezető Fidesz-kormányzat intézményeitől?”
Magyar Idők, 2018. január 13.
Országszerte megemlékezéseket tartottak tegnap a doni áttörés, a magyar királyi 2. honvéd hadsereg katasztrófájának 75. évfordulója alkalmából – olvasható Baranyai Gábor írásában. „A második világháborúban, 1943. január 12-én kezdődött meg a Don-kanyarban a szovjet áttörés. A Vörös Hadsereg offenzívája a reggeli órákban indult, mínusz 40 fokos hidegben, és az elhúzódó hősies utóvédharcokban a magyar királyi 2. honvéd hadsereg teljes széthullását okozta. Az 1943 áprilisáig tartó hadműveletben 42 ezer katonánk halt hősi halált vagy tűnt el, 28 ezer sebesültet szállítottak vissza Magyarországra, a korabeli szovjet híradások pedig 26 ezer magyar hadifogolyról számoltak be. 1942. áprilistól 1943 tavaszáig összességében mintegy 250 ezer magyar katonát vezényeltek a Don-kanyarba. Szakály Sándor történész véleménye szerint hozzávetőlegesen 125-130 ezer fő lehet a teljes veszteség halottakban, eltűntekben, hadifoglyokban és sebesültekben. A szovjet veszteségek is hatalmasak voltak. Számvéber Norbert alezredes, hadtörténész szerint a magyar–német erők 30-60 százalékos veszteséget okoztak a szovjeteknek 1943 januárjában, például páncélosaik közel felét kilőtték.”
Magyar Idők, Lugas melléklet, 2018. január 13.
„Nemeskürty István irodalomtörténész az Élet és Irodalom 1987. október 16-i számában terjedelmes ismertetést közölt a Svájcban élő Gosztonyi Péter hadtörténész A magyar honvédség a második világháborúban című könyvéről. Erőteljesen védelmezte 1968-ban megírt és 1972-ben megjelent saját sikerkönyvének téves hipotéziseit és hatásos közhelyeit. Szakály Sándor kollégámmal együtt úgy éreztük, hogy megpróbálunk tenni a közvéleménybe már beágyazott vagy beágyazandó téveszmék és hamis állítások ellen” – olvasható a Szabó Péter hadtörténésszel készített interjúban.
Magyar Nemzet, 2018. január 12.
Az Időnként a cenzúra segítette az eligazodást a frontról érkező hírekben című cikkében Pethő Tibor írja: „A január 12-én, 32 fokos hidegben megindított, harckocsikkal támogatott szovjet támadás a honvédség valóban kemény ellenállása dacára rövidesen áttörte a frontot. Az ismert legendákkal szemben mindkét fél súlyos veszteségeket szenvedett. Első három nap a szovjetek 132 tankjából 83 megsemmisült, ami arra utal: a magyar hadsereg – ellentétben azzal az előző rendszerben és hosszú ideig még utána is terjesztett tévedéssel, hogy megfutamodtak volna – szilárdan helytállt a számbelileg és a felszerelést illetően is fölényben lévő ellenség tömegtámadásával szemben. Ez a körülményekhez képest összhangban volt a honvéd vezérkar főnökének, Szombathelyi Ferenc vezérezredesnek az utasításával is: ’A harc célja a győzelem, ami természetesen – sajnos – áldozat nélkül nem igen érhető el. De arra kell minden parancsnoknak törekednie, hogy minél kevesebb áldozattal minél nagyobb sikert vívjanak ki. Ez a szakszerű és helyes vezetés, és ezért képezték ki a vezetőket vezetőkké. A drága magyar vérrel takarékoskodni kell; ezt minden magyar parancsnoknak kötelességévé teszem’.”
Heti Válasz, 2018. január 11.
„Hetvenöt évvel ezelőtt, 1943. január 12-én indult meg az a szovjet támadás, amely történelmünk egyik nagy tragédiájához, a Don-kanyarba küldött 2. magyar hadsereg megsemmisüléséhez vezetett. Az eseménysorozatról, javarészt a kommunista diktatúra tendenciózus történetírása nyomán, máig számos mítosz él. Az egyik legmakacsabb legenda szerint a seregtestet eleve rosszul szerelték fel és tudatosan küldték a halálba. Valójában a 2. hadsereg megkapta a rendelkezésre álló készletek csaknem felét, a fegyverzetet és a felszerelést a meglévő kilenc hadtesttől egyenlő arányban vonták el. A hadvezetés tehát – a háború után terjesztett rágalmakkal ellentétben – a Magyar Királyi Honvédség legkorszerűbben felszerelt hadseregét küldte a keleti hadszíntérre. Tragikus sorsát 1942 tavaszán még nem lehetett megjósolni” – olvasható Illésfalvi Péter Halálba küldött hadsereg? című cikkében.
Magyar Idők, 2018. január 10.
„A népbírósági ítélet Jány Gusztáv felelősségét kétrendbeli háborús bűntettben állapította meg, amelyeket – úgymond – felbujtói minőségben követett el. Ugyanakkor az ítélet kimondta, hogy a háborús bűntettek elkövetésére nem került sor. A két megállapítás olyan szinten zárja ki egymást, hogy a népbírósági ítéletet nem lehet szakmailag másnak, mint színvonaltalan fércműnek tekinteni, amelynek egyetlen célja a halálos ítélet meghozatala vol.”– írja Galli István nyugalmazott ügyvéd, aki 1993-ban Jány Gusztáv védője volt a Legfelsőbb Bíróság előtti eljárásban.
Tett és Védelem Alapítvány, 2018. január 9.
Szalai Kálmán, a Tett és Védelem Alapítvány titkára a VERITAS Intézet konferenciájáról így fogalmaz: „Egyetértés hangján szólhatunk azon értékelés kapcsán, mely szerint a megcsonkított országot körülvevő, az elcsatolt lakossággal és különösen annak értelmiségi, helyi vezetői rétegével szemben tudatosan ellenséges államokból Magyarországra űzött tömegek létszámuknál és magas, de speciális képzettségüknél fogva is addig ismeretlen kihívások elé állították a hazai döntéshozókat. Említést érdemlő tény lett volna, hogy a hazához, a biztonságos otthonhoz ragaszkodó népvándorlás is hozzájárult a zsidó közösség ismeretes felülreprezentáltságának kialakulásához, ezáltal pedig a munkaerőpiacon megjelenő konkurenciaharc még intenzívebbé válásához”.
Magyar Idők, 2018. január 8.
„Nincs kegyelem Jány Gusztávnak!" – kezdi A katonai rendfokozat szentsége című cikkét Hautzinger Gyula. A szerző az Ungváry Krisztián által „kiprovokált vitára” reflektál: „Az Ungváry által idézett, kivégzésekről szóló számokról a tények ismerete nélkül nehéz nyilatkozni”.
HVG, 2018. január 6.
„Életfogytiglani börtönéből Péter 1959-ben szabadult, és akkortól szinte kámforrá válva élt. Múltját magába temette, kizárólag a felszabadulás előtti életéről volt hajlandó beszélni a hozzá beajánlott keveseknek, az 1970-es évek végén Galgóczi Erzsébet írónak, a következő évtized elején Zinner Tibor történésznek” – olvashatjuk Murányi Gábor írásában.
Városunk, 2018. január
Budapest Honismereti Híradója beszámolót közölt a Magyar Testvériség elleni perről tartott konferenciáról. „Egykori lakóháza, az Üllői út és a Páva utca sarka előtt Donáth mellszobrának felavatását 2016. február 24-én egy radikális baloldali csoportosulás akadályozta meg” – olvasható a cikkben.
Szintén a januári lapszámban megjelent egy rövid recenzió Kiss Dávid A munkásőrség töténete és előzményei című könyvéről.
