VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár
VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár
HVG, 2018. október 13.
„Még a tudományos kérdésekben visszafogottnak tekinthető Balog Zoltán emberminisztert is elkapta a hév, amikor nem sokkal a választások előtt létrehívta a hasonló profilú László Gyula Intézetet. Úgy tudjuk ezt is beolvasztják az új intézménybe, sőt az Index szerint a VERITAS Intézetet is. Szakály Sándor, az intézmény igazgatója a HVG-nek állította: tőlünk hall először erről a tervről” – írja Hamvay Péter. Tovább a HVG honlapjára
Index, 2018. október 12.
„Magyarságkutató Intézetet csinál a kormány – jelentette be Kásler Miklós emberminiszter” – írja Kolozsi Ádám.
Zoom, 2018. október 11.
„Rejtély, milyen programokkal, és még nagyobb talány, hogy mennyiért ünnepli az ország a Szent Korona évét, pontosabban a Szent Korona visszaszolgáltatásának 40. évfordulóját.”
HVG, 2018. október 11.
„A VERITAS Történetkutató Intézet lassan kezdi betölteni azt a szerepet, amelyre a kormány szándéka szerint létrehozták. Megalakításának egyik célja ugyanis az volt, hogy alkalmas lesz a közösségi emlékezet és a reális, jól megalapozott nemzeti történelmi tudat kialakulásának támogatása céljából egyes állami feladatok ellátására is” – olvasható a Kecskére káposztát című írásban.
HVG, 2018. október 10.
Politikailag megbízható kezekbe kerülnek a kormányiratok címmel jelent meg egy írás. Szerzője anonim.
Köszönjük a reklámot!
Megjegyzés: Szakály Sándor ominózus, igen sokat támadott, 2014. január 17-én az MTI által közreadott interjújában a következő olvasható: „… arról is beszélni kell, hogy a Magyarországról kialakított képpel ellentétben az itteni zsidóságot igazán attól kezdve érte jelentős veszteség, amikor a német haderő bevonult Magyarországra, s így az ország szuverenitása erősen korlátozottá vált 1944. március 19. után. Utalt arra, hogy a történészek közül többen úgy ítélik meg, 1941-ben Kamenyec-Podolszkba történt az első deportálás a második világháborúban Magyarországról, de véleménye szerint ez inkább idegenrendészeti eljárásnak tekinthető, mert azokat, akik nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, ide toloncolták ki. Amikor kiderült, hogy sokakat közülük meggyilkoltak, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter lehetővé tette a visszatérést Magyarországra – hangsúlyozta.”
HVG, 2018. október 5.
„Olyan egyértelmű, számon kérhető állásfoglalásra kell késztetnünk a magyar kormányzatot, ami felülírhatja az eddigi, kétséges emlékezetpolitikai üzeneteket” – olvasható Seres László cikkében.
Népszava, 2018. október 5.
A Bálint Házban máskülönben 2014 elején tartottak már vitafórumot a Sorsok Házáról, két történész, Gerő András és Karsai László részvételével. Gerő akkor úgy vélte, hogy a Mazsihisz részéről jogos a Szabadság téri német megszállási emlékmű vagy a Szakály Sándor elleni tiltakozás (amit az váltott ki, hogy „idegenrendészeti eljárásként” értékelte a Kamenyec-Podolszkijba történő, tömegmészárlásba torkolló deportálást), ám a Sorsok Házával kapcsolatos aggályok indokolatlanok, legalábbis túlzottak. Karsai ellenben tartotta magát ahhoz: az „áldozatok emlékének arculcsapása”, hogy Schmidt Máriára bízták a Sorsok Háza koncepciójának kidolgozását – olvasható a cikkben.
Megjegyzés: Szakály Sándor ominózus, igen sokat támadott, 2014. január 17-én az MTI által közreadott interjújában a következő olvasható: „… arról is beszélni kell, hogy a Magyarországról kialakított képpel ellentétben az itteni zsidóságot igazán attól kezdve érte jelentős veszteség, amikor a német haderő bevonult Magyarországra, s így az ország szuverenitása erősen korlátozottá vált 1944. március 19. után. Utalt arra, hogy a történészek közül többen úgy ítélik meg, 1941-ben Kamenyec-Podolszkba történt az első deportálás a második világháborúban Magyarországról, de véleménye szerint ez inkább idegenrendészeti eljárásnak tekinthető, mert azokat, akik nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, ide toloncolták ki. Amikor kiderült, hogy sokakat közülük meggyilkoltak, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter lehetővé tette a visszatérést Magyarországra – hangsúlyozta.”
Átlátszó, 2018. október 4.
Újabb kultúrharc a kormányoldalon belül? Nagyon úgy tűnik, a hatalom jobban bízik a Boross Péter–Szakály Sándor-féle „őskonzervatívokban”, mint saját központi intézményében, a Magyar Nemzeti Levéltárban. Kásler Miklós friss előterjesztése szerint az 1990 utáni kormányiratokat egy mozdulattal átpakolnák a VERITAS Intézetbe – értesült az Átlátszó.
Népszava, 2018. október 4.
„[…] utalt Szakály Sándor történész egyik közelmúltban tett kijelentésére […]”
Független Hírügynökség, 2018. október 4.
Mi lesz a sorsa a Sorsok Házának – és a történelemnek? Tovább a linkre
Megjegyzés: Szakály Sándor ominózus, igen sokat támadott, 2014. január 17-én az MTI által közreadott interjújában a következő olvasható: „… arról is beszélni kell, hogy a Magyarországról kialakított képpel ellentétben az itteni zsidóságot igazán attól kezdve érte jelentős veszteség, amikor a német haderő bevonult Magyarországra, s így az ország szuverenitása erősen korlátozottá vált 1944. március 19. után. Utalt arra, hogy a történészek közül többen úgy ítélik meg, 1941-ben Kamenyec-Podolszkba történt az első deportálás a második világháborúban Magyarországról, de véleménye szerint ez inkább idegenrendészeti eljárásnak tekinthető, mert azokat, akik nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, ide toloncolták ki. Amikor kiderült, hogy sokakat közülük meggyilkoltak, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter lehetővé tette a visszatérést Magyarországra – hangsúlyozta.”
Magyar Idők, 2018. október 2.
„[…] Beperelték Gárday Gábor operaénekest, Szakály Sándor történészt, Boros Imre közgazdászt, Kligl Sándor szobrászművészt, Kosaras Péter Ákos történészt, a Medveczky és a Papolczy család több tagját, volt, akit azért, mert Csurka István fényképét kitette a lakásában. Beperelték természetesen azt is, aki Csurka Istvánnak kölcsönadott ötmillió forintot, és az író a kölcsön visszafizetésére garanciaként egy jogátruházási szerződést adott át az illetőnek.”
Kurus.info, 2018. október 1.
Idézet az Új fölfedezés a holotudományban című írásból:
„[…] a Heisler András által vezetett szervezet hivatalos honlapján is az szerepel, hogy 1920-ban megszületett az első korlátozó törvény, az úgynevezett numerus clausus. Szakály is, a Mazsihisz hivatalos oldala is korlátozó törvényről beszél, miért volt hát a nagy-nagy zsidó patália? Lehetséges, hogy Heisler András és elvbarátai a saját honlapjukat sem ismerik?”
Pesti Srácok, 2018. szeptember 30.
Gali Máté munkatársunk Berzeviczy Albertről írt kötetéről jelent meg recenzió. Szerzője Udvardy Zoltán. Tovább a linkre
Magyar Idők Lugas melléklete, 2018. szeptember 29.
'Bélyegezték már „kurzustörténésznek”, vádolták antiszemitizmussal, igyekeztek megkérdőjelezni történészi objektivitását. Pedig történettudósi felkészültségéhez, politikai elfogulatlanságához és a történelmi források (dokumentumok, adatok és tények) tisztelete jegyében folytatott kutatói munkásságához nem fér kétség. Mégis gyakran áll mind ő, mind az általa irányított VERITAS Történetkutató Intézet a szakmainak álcázott, valójában politikai indíttatású támadások kereszttüzében' – írja Miklós Péter cikkében Szakály Sándorról.
Nógrád Megyei Hírlap, 2018. szeptember 22.
A történész véleménye megkerülhetetlen címmel jelent meg írás Szakály Sándor Múltunkról és jelenünkről című kötetéről. Szerzője Szakács Árpád..
Pesti Srácok, 2018. szeptember 22.
>Néha én is éreztem úgy magam, mint Takaró Mihály tihanyi várkapitány 1558-ban, amikor azt írja egyik levelében: „énnekem előttem tűz vagyon, hátam megett víz, környűben mind ellenség.” <
Népszava, 2018. szeptember 21.
A szociáldemokrata napilap Szerintem rovatában Kádár János véleményét fogalmazta meg Zéró tolerancia címmel.
Független Hírügynökség, 2018. szeptember 19.
A hazugság emlékművei, avagy történelemhamisítás kormánytámogatással címmel Karsai Lászlóval közölt interjút FüHü. Idézet: „Ez a fajta történelemhamisítás nem új, rendkívüli mértékben felháborító, és egyébként 7.5 milliárd forintba került már eddig is az adófizetőknek.”
Országos Szolgálat MTI, 2018. szeptember 19.
„A kormány Sargentini-kampánya félrevezető, és felveti a tiltott pártfinanszírozás gyanúját.”
Új Élet, 2018. szeptember 15.
Szakály Sándor szerint a zsidók nem szenvedtek el jogfosztást Horthy kormányzósága alatt címmel jelent meg írás a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének hetilapjában.
Index, 2018. szeptember 14.
Névtelen szerzőtől: „A Mazsihisz egyébként a koncepció és Schmidt Máriával való konfliktusai miatt már 2014-ben otthagyta a Sorsok Házát előkészítő bizottságot, és annak ellenére, hogy mindig is kerülte a kormánnyal való közvetlen konfliktust, a budapesti Szabadság térre épített német megszállási emlékmű, illetve Szakály Sándornak, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatójának a kamenyec-podolszki vérengzésekről tett kijelentése miatt is szembekerült a kormány hivatalos történelempolitikájával.”
ÉS, 2018. szeptember 14.
Magyar Élet, 2018. szeptember 13.
A VERITAS Intézet neve két alkalommal is megjelenik az ausztráliai kiadványban.
Népszava, 2018. szeptember 5.
Idézet a tájékozatlan tanárnő soraiból: „[…] Auschwitzban csaknem annyi magyar állampolgár lelte halálát, mint a szovjetunióbeli hómezőkön. De van egy hatalmas jogi és emberi különbség: a munkatáborba szúfolt magyarok fegyvertelen civilek voltak!”.
A „tanárnő” nem tudja, mi a GULAG vagyis a Javítómunka-táborok Főigazgatósága (Главное управление исправительно-трудовых лагерей)?
Megjegyzés: Szakály Sándor ominózus, igen sokat támadott, 2014. január 17-én az MTI által közreadott interjújában a következő olvasható: „… arról is beszélni kell, hogy a Magyarországról kialakított képpel ellentétben az itteni zsidóságot igazán attól kezdve érte jelentős veszteség, amikor a német haderő bevonult Magyarországra, s így az ország szuverenitása erősen korlátozottá vált 1944. március 19. után. Utalt arra, hogy a történészek közül többen úgy ítélik meg, 1941-ben Kamenyec-Podolszkba történt az első deportálás a második világháborúban Magyarországról, de véleménye szerint ez inkább idegenrendészeti eljárásnak tekinthető, mert azokat, akik nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, ide toloncolták ki. Amikor kiderült, hogy sokakat közülük meggyilkoltak, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter lehetővé tette a visszatérést Magyarországra – hangsúlyozta.”
ÉS, 2018. szeptember 7.
Karsai László Szakály, Horthy és a korlátozott történelmi igazság című cikkében olvasható: „Mit szólna Szakály, ha esetleg református vallású családból származna, és Magyarországon mozgalom indulna, amely a reformátusok jogainak korlátozását tűzné zászlajára. Erős fundamentalista katolikus támogatással elérnék, hogy akinek két református vallású nagyszülője van, az ne taníthasson állami tanintézetben, ne lehessen orvos, ügyvéd, mérnök, színész”.
Mérce, 2018. augusztus 29.
Azért Diószegi-Horváth Nóra mégis bezavar. Szerinte „a kormány igyekszik zárójelbe tenni 70 év történelmét, és visszakanyarodni 1944 elé, mintha az azóta eltelt idő meg sem történt volna.” Egy tiszteletteljes kérdés Diószegi-Horváth Nórához: kik írják/írták át a történelmet, és mikor? Csak nem azok, akik a 133 napot dicsőítették?
Népszava, 2018. szeptember 4.
Idézet a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem volt hallgatójától: „Unnánk már, hogy a hatalom emlékezetpolitikájával foglalkozzunk. Ám unos-untalan beleakadunk Szakály Sándor udvari történész képzettségét megalázó kijelentéseibe. A VERITAS Történetkutató Intézet – már az Igazság név is hazugság – főigazgatója megbízhatóan szolgálja ki a kormány történelmi szövetbe ágyazott reálpolitikai céljait.” Tovább a linkre
Somogyi Hírlap, 2018. augusztus 28.
Memoárírásra nem készül, de szívesen megosztja történeteit a hozzá közelállókkal
Augusztus 27-én volt kilencvenesztendős, s most is megjár neki a miniszterelnöki megszólítás. Boross Péter, a Somogyból induló, jogász végzettségű, egykori nagybajomi fiú, tekintélyes vendéglátói múlttal a háta mögött a rendszerváltozás idején lépett a politika porondjára. Antall József miniszterelnök felkérésére mondott igent, majd a jó barát halálát követően 216 napig kormányfőként szolgálta nemzetét. Jelenleg a VERITAS Történetkutató Intézet tanácsadó testületének elnöke, akivel az elmúlt húsz évben többször is találkoztam. Nagybajomban, Kaposváron, Budapesten.
SOMOGY: Fekete kabátját panyókára vetve borult rá a templom padjára. Bár a keresztény értékrend szerint igazította lépteit, önmaga bevallása szerint nem volt túl buzgó templomba járó. Most csukott szemmel, hosszasan imádkozott a nagybajomi katolikus templomban. A múlt sűrű levegője vette körül, s ez még intenzívebbé tette az égi-földi párbeszédet. Boross Péter hazajött. Kérés nélkül is megtette volna, de most hívták. Szólította a szülőföld. A templomrekonstrukció kínálta az alkalmat; Isten hajlékának újraszentelésén ő is beszélt. Az egykori joviális miniszterelnöktől, aki akkoriban Orbán Viktor főtanácsadója volt, az ünnepi misét követően megkérdeztem: „Tanácsot adni könnyebb, vagy inkább tanácsot elfogadni?” Azt felelte: „Adni mindenképpen könnyebb, mert a mérlegelés és a felelősség mégiscsak azé, aki kapja. Neki kell eldöntenie, hogy elfogadja, félig ismeri csak el vagy elveti a tanácsot.” Ezt tartja ma is.
Látszólag jól érezte magát e szerepben, de emellett igyekezett megfelelni más társadalmi funkcióinak is, hogy bölcs meglátásai a köz javára váljanak. A Nemzeti Kegyeleti és Emlékhely Bizottság képviseletében is többször megfordult Somogyban. Jókai Annával, Lomnici Zoltánnal, Katona Tamással érkezett, hogy megoszsza gondolatait a Kegyelet és emlékezet című konferencián, amelyet Puskás Béla, a Somogy Temetkezési Kft. ügyvezetője szervezett.
Mindig örömmel érkezett Somogyba. Akkor is, amikor várossá lett szülőfaluja díszpolgári címét vette át. A nagybajomi gyökereire büszke miniszterelnök meghatódott attól, hogy értékelték erőfeszítéseit. Mivel rátermett, lelkes polgármesterasszony irányítja a települést, folyamatosan próbál neki segíteni ma is.
Boross Péter a Somogy Megyei Közgyűlés tíz évvel ezelőtti, Nagybajomban tartott megyenapi kitüntetési ünnepén díszvendégként lépett a mikrofonhoz, s egyebek mellett arra utalt: boldog, hogy a magyar múlt, a magyar hagyományok végre nagyobb súlylyal kapnak helyet a lokális és az országos közgondolkodásban, mint ahogy ennek hiányát sok alkalommal oly keserűen tapasztalta. Üzenet ez, mivel históriás nép a magyar, s eleink, akik nagyot alkottak, mindig a múlt tapasztalati kincsestárából vették a példákat a hogyan tovább?-ra. Az érzelmi kötődésre, a lokálpatrióta somogyiságra is ráirányította a figyelmet, hiszen aki nincs tekintettel közéleti ténykedése során az emocionális vonatkozásokra, az valamit alapvetően nem ért, s talán nem is való a közéletbe. A közelmúltban életinterjúra jelentkeztem be hozzá; a Somogy folyóirat megbízásából kopogtattam a VERITAS Történetkutató Intézet Duna-parti székházában lévő irodájának ajtaján, hogy kilenc évtizedet nagyító alá véve bírjam vallomásra. Közvetlen környezetében egyetlen fénykép látható a beszélgetősarokban: a jóbarát, Antall József portréja. Olykor rá-rápillant barátja fényképére, és elégedetten summázza: a szövetség, melyet vele kötött, halálával sem szűnt meg. „Megérdemli, hogy a közelemben legyen” – jegyzi meg.
Hallgatom családról, diákévekről, hadapródiskolai, gimnáziumi és egyetemi tanulmányokról, 1956-ról, vendéglátói szakmai múltjáról, előmeneteléről, a rendszerváltozás éveiről, Istenről, családról, pályatársakról, médiáról, s arról is, hogy ha nem is várja, de tisztában van azzal: lassan szólítja majd a túlpart… Szülőfalujáról különös szeretettel mesél, s tudatosan keresi a somogyi jellegzetességeket, hiszen az élete a példa rá: a somogyiság létező, érzelemvilágot meghatározó tényező. Memoár- vagy önéletrajzírásra nem készül, azt mondja, túl türelmetlen már, ami az öregkor velejárója, de szóban szívesen megosztja történeteit a hozzá közelállókkal.
Boross Péter néhány éve megözvegyült, és elveszítette fiát is. Nagybajomban élő László öccsével és családjával élő a kapcsolata, de már meghaltak generációjának azon tagjai, akikkel együtt gyerekeskedett. A Máli lányok – ismert tanítócsalád sarjai – viszont nyugdíjasként a fővárosból visszaköltöztek Nagybajomba. Mária és Márta évente szerveznek egy-egy összejövetelt, amelyen az Igmándy és a Sáringer família leszármazottjaival is találkozik a miniszterelnök.
KA: Boross Péter mindig örömmel jön Somogyba
Beágyazott cikkek:
Adni könynyebb, mert a felelősség azé, aki kapja
Pite és album Nagybajomból
Czeferner Józsefné Nagybajom polgármestere és Pozder Veronika, az önkormányzat gazdasági vezetője csütörtökön köszönti fel Budapesten a település díszpolgárát. Egy fényképalbumot nyújtanak át neki Nagybajomról, és egyebek mellett somogyi bor, pálinka is lesz az ajándékok között. Mivel a miniszterelnök nem szereti a túl krémes süteményeket, így a polgármester maga süt neki almás pitét.
A miniszterelnök „vizsgáztatott”…
Az egyik ünnepi ebéden az egykori miniszterelnök megkérdezte tőlem, tudod-e, ki találta fel a szódavizet, s ki írta le először azt, hogy fröccs? Már-már azt éreztem, „vizsgáztat”, hiszen a vendéglátás a kisujjában van, de szerencsére – lehet, hogy nem erre számított –, nyomban válaszoltam, mivel tudtam a két nevet: Jedlik Ányos, illetve Vörösmarty Mihály. A jó feleletre vörösborral koccintottunk.
Szerző: Lőrincz Sándor
Élet és irodalom, 2018. augusztus 24.
Kőszeg Ferenc Az ételosztás elmaradt című cikkében Magyarország múltbeli és mostani menekültpolitikájáról ír. „A hírt már mindenki tudja: a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség munkatársait, élükön Iványi Gáborral, nem engedték be a röszkei tranzitzónába, hogy ott élelmiszert osszanak a menedékkérőknek. A magyar hatóságok éheztetéssel akarják rábírni a menedékkérőket, hogy térjenek vissza Szerbiába.”
Klub Rádió, 2018. augusztus 27.
Karsai László és Dési János beszélgetése az 1941-es deportálásokról, a kamenyec-podolszkiji eseményekről, valamint a magyarság háborús bűneiről. Karsai László szerint sehol sem található az idegenrendészeti eljárás kifejezés a korabeli használatban.
168 Óra, 2018. augusztus 29.
Vásárhelyi Mária a Bűnöző állam című glosszájában éheztetésről és emberkínzásról elmélkedik.
Magyar Napló, 2018. augusztus
Szakály Sándor Múltunkról és jelenünkről. Válogatott interjúk és beszélgetések című kötetéről jelent meg recenzió Bába Iván tollából. „Az ideologikus történetírással szemben számos publikációjában mutatta be a honvédség személyi, főleg tiszti állományát, belső működési rendjét, erkölcsét és értékrendjét […]” .– olvasható az írásban.
Magyar Narancs, 2018. augusztus 19.
„Az elmúlt évtizedben három munkatársunk nyert Bolyai Ösztöndíjat, három alkalommal nyertünk posztdoktori OTKA, illetve NKFI pályázatot, és két alkalommal csoportos kutatási pályázatot. Ezen túl 2014 és 2017 között az Európai Unió Európa a polgárokért program intézményi támogatása keretében egy első világháborús mindennapokat bemutató programot bonyolítottunk le, 2017-ben pedig a legrangosabb európai tudományos kutatási pályázaton, ha tetszik, a tudományos kutatás Európa-bajnokságán voltunk eredményesek. (…) évente száznál több kutató látogat meg minket a legkülönfélébb intézményekből, az egyetemektől az akadémiai és állami kutatóintézetekig, mint a NEB vagy a VERITAS.”
Népszava, 2018. augusztus 15.
„A kormány úgy döntött, hogy a Parlament közelében létrehozza a Nemzeti Összetartozás Emlékhelyét […] Szakály Sándor, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatója, a Kiemelt Nemzeti Emlékhely Bizottság (KNEB) tagja lapunktól értesült a Magyar Közlönyben megjelent kormányhatározatról. Kérdésünkre, hogy pontosan mit takar az Alkotmány utcában létrehozandó Nemzeti Összetartozás Emlékhelye kifejezés, elmondta […]”
Újkor, 2018. augusztus 4.
A Gyáni Gáborral készült interjúból: „Szüntelen és közvetlen nyomás nehezedik a szakmánkra, ezen belül magára az akadémiai és egyetemi szférára annak érdekében, hogy olyan történetírást kezdjen el művelni, amely hangsúlyozottan a nemzet forró szeretetéből fakad, ahogy egy fiatal Veritasos munkatárs fogalmazott, amikor feddőleg szólt egy véleménycikkében a szerinte ma még tévúton járó akadémiai történetírásról”.
24.hu, 2018. július 30.
„A fiatal Ligetinek, egykori hallgatójának pedig azt ajánlja, hogy olvasson és kutasson sokat, írjon jó könyveket, és akkor egészen biztosan ő is haladni fog fölfelé a tudományosság ranglétráján”, avagy mondd meg az igazat betörik a fejed. Tovább a linkre
Valóság, 2018. július 25.
Antall József életútja levelezése tükrében címmel közölt Kapronczay Károly recenziót a Tóth Eszter Zsófia szerkesztésében és a VERITAS füzetek sorozatban megjelent Ceruzavonások Antall József arcéléhez. Levelek és interjúk című kötetéről.
Heti TV, 2018. július 26.
A Heti TV Pirkadat című reggeli műsorának vendége Karsai László, aki munkatársunk kíván lenni.
Népszava, 2018. július 19.
„Emlékeztetőül: Szakály Sándor történész korábban arról beszélt, érdemes elgondolkodni azon, hogy az 1919-es vörösterror áldozatainak emlékműve váltsa fel Nagy Imre szobrát. A VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatóját azt követően kereste meg a Népszava, hogy az Országgyűlés Hivatala lapunk kérdésére közölte: a Kiemelt Nemzeti Emlékhely Bizottság (KNEB) előzetes hozzájáruló nyilatkozata szükséges a kiemelt nemzeti emlékhelynek számító Vértanúk tere átépítéséhez. Szakály Sándor tagja a bizottságnak.”
Magyar Hang (2018. július 13-19.) Link
Népszava 2018. július 23.
Magyar Idők, 2018.július 18.
„Miként a parlamentnek beterjesztett 2019-es évi költségvetésből és Palkovics miniszter úr nyilatkozataiból kiderült, a kormány tervbe vette az akadémiai kutatások kormányzati kontroll alá helyezését, a ’terméketlen’ alapkutatások visszaszorítását, illetve kormányzati célok alá rendelését, az alkalmazott kutatások előnyben részesítését.”
